FGBMFI

A “csoda” szimfóniája Joseph Haydn (1732-1809) 96. szimfóniáját az angol nyelvterületeken általában “Miracle  szimfónia” néven ismerik. Ennek oka, hogy amikor 1791-ben Londonban az ősbemutatót tartották, egy csodálatos esemény történt. Amikor a nagy tiszteletnek örvendő bécsi komponista, Haydn belépett a koncertterembe, sok kíváncsi néző elhagyta az ülőhelyét, és előrerohantak, hogy a szerzőt közelről láthassák. Így az ülőhelyek a nézőtér közepén üresen maradtak. Alig hogy ez megtörtént, a hatalmas koronacsillár leszakadt a mennyezetről, és rázuhant az üresen maradt székekre. Az első dermedt másodpercek után a meglepődött nézőkből kitört a kiáltás: “Miracle! Miracle!”, azaz: “Csoda! Csoda!” Haydn megrendülve és hálás szívvel köszönte meg a jóságos Gondviselőnek, hogy ilyen módon eszköze lehetett legalább harminc emberi élet megmentésének. Ez egy példa arra, hogy Isten ma is – és mondhatjuk: naponta! – tesz csodát, hogy embereket őrizzen meg a veszélyektől, a balesetektől.

Legtöbb esetben ez nem is tudatosul bennünk, észre sem vesszük, mert kevésbé feltűnőek és drámaiak. Sokkal jobban terhel bennünket egykét számunkra fájdalmas fordulat, amelyeket Isten megenged, hogy formálja az életünket, és közben nem gondolunk arra, hogy az Ő láthatatlan keze már hányszor megőrzött a veszedelemtől. Ez a sok tekintetben  “csodálatos” Haydn-szimfónia emlékeztetni akar minket Isten szeretetteljes gondoskodására.

A. Möck