Esteledett, amikor Jézus és tanítványi odaértek a Gecsemáné kertbe. Egy kedves hely, ahol oly sok szép órát eltöltöttek a Mesterrel, és Jézusnak is szép emlékei voltak ott a tanítványaival. De ma, egész másért jött Urunk. Földi élete legkeményebb harcát készült megvívni, mely emberileg nézve, lehetetlennek tűnt. Jézus, ott megkérte tanítványait, hogy támogassák, segítsék Őt, imádságban, hisz tudta, hogy földi élete legnagyobb harca, küzdelme előtt áll, melyben eljutott már az agóniáig is. Megláttam Benne, az EMBERRÉ lett Jézust, Isten Egyszülöttét, aki ember-szívében vágyik barátai segítségére: „Megszakad a szívem a szomorúságtól. Maradjatok azért itt, és maradjatok ébren!” Mk.14:34.
Egy olyan ádáz, és emberfeletti harc, küzdelem történt, melyet földi ember még sohasem kóstolt. A szó szoros értelemben véres verítékkel harcolt, és a Sátán minden fejedelme ott volt, hogy megakadályozza Őt, az Atya tervének véghezvitelében, és még a kereszthalált megelőzően a halálba akarta küldeni Urunkat. Egy pillanatra még az is megfordul Benne, hogy az Atya engedje el néki, ennek a „kehelynek” a kiürítését. Azonban Jézus nem számíthatott emberek segítségére, ezt a halálos harcot Neki egyedül kellett megharcolni.
A tanítványok mélyen aludtak, rokonai, családja, Édesanyja is távol volt. Úgy néz ki, hogy „halál közeli” állapotában teljesen egyedül maradt.
Meggyőződésem, hogy akkor, és ott, Jézus nem a szögek okozta fájdalmaktól fél, nem az ólomgolyókkal tűzdelt, bőrszaggató korbácsütésektől retteg, és nem is attól, hogy a töviskorona viselése nagyon fájni fog, sőt még nem is a szívéig döfött lándzsaszúrástól retteg. Nem!
Ő ott attól a pillanattól tartott, hogy ha az Atya, holnap, az emberiség bűneit a kereszten mind Őreá veti, akkor ott egyáltalán nem lehet Ővele közösségben, az Atya nem fog Vele közösséget vállalni, elfordítja a fejét Tőle, (Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet..) hisz Isten nem vállal közösséget a bűnnel! Borzalmas, szinte kibírhatatlan fájdalom, hisz Ő még sosem volt ilyen helyzetben. De ekkor, – pont időben, – Édesapja angyalt küld, aki megerősíti Őt ebben az irdatlan harcban.
Olyan jó, hogy tudhatjuk, hogy harcainkban, az élet legkritikusabb pillanataiban, amikor a legjobb barátaid is elhagynak, vagy tehetetlenek ahhoz, hogy segítsenek, ott van ATYÁD, Aki nem feledkezik meg soha gyermekéről. Nagy harc van az életedben? Nem számíthatsz senkire? Még a családod is egyedül hagyott? APA, a TE Apucikád azt mondja ma neked: „Éntőlem lett e dolog” gyermekem. Nem kerülhetted el ezt a poharat, hisz a TE „életharcodban” is elérkezett a Gecsemáne ideje. Talán már azt is mondtad, hogy: „ha lehet Istenem, ezt ne engedd megtörténni!” De ezt most, emberi segítség nélkül kell megvívnod. És amikor már úgy érzed, hogy vége mindennek, mikor már minden kilátástalannak tűnik, akkor TUDD, Apud elküld(dött) már Valakit, Aki téged fel/túlsegít ezen a harcon, és GYŐZELMET ad(ott)! Ő nem angyal, hanem a Világegyetem Ura, a királyok Királya ott áll melletted minden pillanatban. Az Úr adjon neked győzelmet harcodban ma!
mm
