Isten kiválasztott bennünket,- kihívott saját „földünkről” és elindultunk Vele az ígéret földjére. Az elindulásnak –nem minden esetben – néha fájdalmas következményei is lehetnek, – búcsúzkodás a családtól, a jól belakott és megszokott környezettől és sok egyéb dologtól, amihez eddigi életünk során hozzászoktunk, ragaszkodtunk.
Mindezt enyhítendő azonban ott van Isten ígérete számunkra: „Én vagyok a pajzsod és jutalmad igen bőséges lesz.” Megígér nekünk egy olyan „földet” örökségül, amit szemeink sosem láttak, füleink sosem hallottak, továbbá biztosít bennünket, hogy „áldássá leszünk a környezetünk, a társadalom számára.”
Leszögezhetjük, hogy Isten mindig a legjobbat tervezi, és azt is akarja véghezvinni életünkben, nevezzük ezt az Isten tökéletes, jó, kedves akaratának, és jelöljük azokat a, b, c, stb.-vel, majd így folytathatnánk a döntéseinknek és azok számainak megfelelően az újra és újra keletkező verziók számát. Lehet, hogy néha nem is gondoljuk, de a szabad akaratunk alapján meghozott döntéseink mindig befolyásolják, – adott esetben akár módosíthatják is életpályánkat, életutunkat, sőt gyermekeink, és azok leszármazottainak jövőjét is.
Elvileg tehát minden döntésünk „átlökheti életünk váltóját” egy eleinte ugyan nem feltűnő, de később akár markánsan jelentkező pályára.
Isten ígéretei mellé nem mindig ad időtervet, nevezetesen, hogy azok mikor fognak beteljesülni, emiatt aztán sokszor türelmetlenné válhatunk, és átvesszük a kezdeményezést, – besegítünk Isten ígéreteinek a megvalósításába. A probléma ezzel azonban az, hogy a világegyetemben minden összefügg mindennel, és annak átláthatósága, „időterve” nem a mi íróasztalunkon hever. Így volt ez Ábrahám életében is, mikor feleségével, Sárával nem tudták kivárni a beígért gyermeket, és úgymond emberi megoldással helyettesítették be Isten ígéretének megvalósulását. Hágár, mint „béranya kiválasztása több ponton is sántított, – ennek megfelelően le is aratták döntésük gyümölcseit, úgy az utódaikra nézve, mint az egész Izrael jövőjét illetően is.
Nem arról van szó, hogy Isten nem tudná, vagy tudja rendbe hozni ballépésünket, arról sem, hogy nem tudná azt megbocsájtani, hisz ha kérjük erre, Ó megteszi, hanem számítanunk kell arra is, hogy döntéseink komoly következményekkel járnak és ennek megfelelően – egy „újratervezést” indíthatnak el életünkben, akár egy nemzetet illetően is!
Izmael, – (hús) testi, természeti ember döntésének következményeit szimbolizálja számomra, nevezetesen azt, amikor nem tudjuk kivárni az ígéret beteljesülését. Istennek sosem nem kell besegíteni, még akkor sem, ha az ígéret biológiailag, tudományosan nonszensznek tűnne is, hisz Ő a Tervező, az Életadó, a Teremtő!
Talán jönnek a jóakarók, barátok, ismerősök, tudományos kutatási eredményekkel kapcsolatos publikációk, melyek gyakran ellentmondanak, – vagy ellentmondás látszatát keltik bennünk – Isten ígéreteit illetően. Tarts ki, és lásd a „láthatatlant”. Állhatatosan! Emlékezz: a láthatatlanból álltak elő a láthatók!
Aztán amikor már emberileg nem várható, teljesen abnormálisnak tűnik, akkor beköszön: Izsák!
Izsák, – az Isten tökéletes akaratát szimbolizálja, az Ígéret Beteljesülése.
Izsák vérvonalán születik meg Jézus!
Elgondolkodhatunk azon, hogy engedelmességünk, az Úrra való figyelésünk mekkora áldásmagot hordozhat magában, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen döntéseket hozunk. A megváltozott tudatú, „Krisztus tudatú Új ember döntéseit tejesen másként hozza, meg mint az ó ember.
Ennek tudatában mindig vizsgáljuk meg, hogy „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”.
mm
