Azon az őszi délutánon egy nyugdíjas korú férfi sebes léptekkel érkezett a Salgó út irányából. Háta görnyedt, mintha mázsás súlyokat cipelne. Szemei gondterheltek, homloka felhőbe burkolva, Mindezek ellenére olyan gyorsan halad, hogy azt is mondhatnánk, hogy szalad. Majd váratlanul a pedálokra lépett, szinte füstölgött a cipőtalpa. Megrökönyödve áll meg, mintha egy csodát látna.
Az apát és óvodás kislányát bámulja meredten. Az ódon posta épület falai mellett, a meder felé hajoló fák alatt állnak a buszmegállóban. A fák is, mintha közelebb akarnának kerülni hozzájuk, a szélben meghajolva nyújtják feléjük ágaikat. Kézen fogva beszélnek a patak partján, és valamit elmerengve, kíváncsian követ a tekintetük. Ők a koszos, sárga vízben sodródó faleveleket nézik. Azok mintha versenyre keltek volna egymással, kerülgetik a patakba dobált köveket és gumiabroncsokat, míg egy rejtett vízforgó megállítja rohanásukat. Hangosan bíztatják a piszkos habokban suhanó parányi színes csónakokat, sőt még a kezükkel is integetnek és tapsolnak a versenyzőknek.
Annyira belemerülnek önfeledt játékukba, hogy észre sem vették az érkező férfit. Ő, torkát köszörülve közelebb lépett, hogy megszólíthassa őket. Arcán még ott ül a döbbenet, de érezte belül, ott mélyen legbelül a szívében, most valami nagyon fontos történt. Muszály megosztania velük. A váratlan hang irányába fordulva, meglepődve tekintenek az idegen férfira és kérdőn állnak. Várják, hogy megszólaljon. Ő még közelebb jön, és érett hangján, a szája csücskén egy apró mosollyal belekezdett.
- Egész életemben csak dolgoztam megállás nélkül, távol a családomtól, gyerekeimtől és az unokáimtól. A munkának éltem, ez volt a mindenem. De ebben a pillanatban, amikor Önöket láttam, ahogy a önfeledten tudják nézni a lehullott faleveleket és ezt a patakot, rádöbbentem az igazságra: az egész életem elszaladt mellettem. Azok az értékes pillanatok elmúltak, az évek tovasodródtak, pont úgy, mint a falevelek a vízben.
Köszönt, emelte nem létező kalapját, és folytatta tovább az élet útját. De valami megváltozott, mert ez a férfi már nem ugyanaz volt, mint aki pár perccel korábban érkezett. Egyenes tartású, nyílt tekintetű és mosolygós ember ment tovább. És most már egyáltalán nem is rohant…
