Nagyon hosszú telünk volt, nagy hideggel. A magas gázszámlák tovább kurtították a családi költségvetést. A nyár pedig már a kanyarban látszott, és nem tűnt reálisnak, hogy a balatoni nyaralás idén is összejön. A gyerekeknek sem akartam elvenni a kedvét, ezért inkább nem is beszéltem velük erről. Nem is mondtam senki embernek sem, csak egyedül Jézussal beszéltem erről. És a napok fogytak sorban az esedékes befizetésig. és nem történt semmi változás.
Aztán váratlanul történt minden – általam nem várt módon – érkezett a válasz. Az egyik reggel, éppen indultunk volna suliba, amikor sietve jött a fiam, és mondta, hogy a kis házból a küszöb fölött folyik ki a víz. A bokáig érő vízben gyorsan lezártam a csapot, és kislányomat elvittem iskolába. Na pont ez kellet még… ez volt az első gondolatom, és a füleben egy hang végig kárörvendően súgta, hogy mindened tönkre fog menni. De nem adtam teret a bosszankodásnak, mert azzal a problémámat úgy sem oldottam volna meg. Fogtam inkább a vödröket és a lapátot (miután haza értem), fogamat összeszorítottam, és vagy másfél óráig lapátoltam ki a vizet a házból. Szerelőt sem kellett hívnom, mert nem a falban volt csőtörés, hanem a mosógépet a csappal összekötő műanyag vezeték pattan szét. Elballagtam a biztosítóba, jelentettem a kárt, de igazából magam is kétkedtem, hogy ebből valami jól sül ki.
2 hét helyben topogás után végre megjelent a kárszakértő. De két hét után ki hiszi ezt majd el nekem? Motoszkált bennem ez a mondat..A kis házban vittem be korábban a papírzsákokba csomagolt színes vakolatot, amibe a ház felújítására már megvásároltam, és a parkettázott lakás is be volt bútorozva. Ő csak jegyzetelt, fényképezett, bár már csak a falon látszódó 10 cm csíkból látszódott, hogy történhetett itt valami Mért és számolt, végül aláírtam minden papírt és távozott. Ekkora már egy lyukas petákot sem adtam volna azért, hogy lesz valaha is kárrendezés.
Aztán jött az értesítés, és megkaptuk a pénzt. Ahogy számolták le elém, már tudtam, hogy több mint elég. A házat mésszel kifestettük, nyáron kiszárítottuk, és kb. 5000 forintból felújítottuk, a parkettának és a bútoroknak sem, és az építő anyagoknak sem történt semmi baja, pedig tartósan vízben álltak! Balatonon is töltöttünk vidám napokat, és még maradt is belőle az iskola kezdésre.
Istent nem lehet bekorlátozni – tanultam meg a leckét. Úgy áld meg, ahogy Ő akar. Sosem gondoltam volna korábban, hogy hálát adok egy csőtörésért! A látszólag rossz dolgok, sokszor nem azok, mint aminek látszanak. Sőt ellenkezőleg, pont a javunkat szolgálják!
arobi
2011. március 28. hétfő 21:58-kor
így utólag már teljesen más ez a történet a végén minden jóra fordul
2011. július 1. péntek 15:34-kor
Nagyon örülök ennek a jó hírnek,mert én is megtapasztaltam már,hogy a rossz után jön a jó.