A Gyülekezet (az Ő Teste) olyannyira fontos az Úr számára, hogy Jézus Őérte halt meg a kereszten. „Krisztus is szerette az Egyházat, és Önmagát adta érte…” Efézus 5:25b.
Mikor a közösségben összegyűlünk, – tekintet nélkül a különböző társadalmi, szociális, faji, nemzetiségi és egyéb háttereinket illetően, – az már egyfajta tanúságtétel a világ, a körülöttünk élő társadalom, tehát felebarátaink számára. Mégpedig az, hogy „Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagyunk a Krisztus Jézusban.” Gal. 3:28 „mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én Tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél el engem. „ János 17:21
Úgy látom, hogy „Krisztusfüggőség”- a szeretet (agapé) – megélése nélkül lehetetlen, hogy a körülöttünk élők, keresztyéneknek azaz krisztuskövetőknek=khrisztianosznak azonosítsanak be bennünket.
Ha egyszer Jézus világosan megmondta nekünk, hogy arról fognak bennünket az Ő követőiként beazonosítani, hogy szeretjük egymást, akkor ne másra törekedjünk, ne pótcselekedjünk, – mert hiába próbálkozunk mással, akárhogy próbáljuk fényezni magunkat, nem fog menni! Azt gyakoroljuk és tegyük, amit Ő mondott.
A szeretetnek (agapé) pedig vannak tulajdonságai, ismertetőjegyei, mint az öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség, hosszú tűrés, kegyesség, Gal.5:22 kegyelmesség, önzetlenség, szerénység, ezeknek kell bennünk, köztünk megnyilvánulni. Ebbe ugye, már könnyen belefér az is, hogy egymást különbnek tartjuk! Fil.2:3
mm
