Kórházból jövet és menet sok gondolat cikázott át az agyamon.
Először is a nagy tömeg.
Vajon betegség nélkül is mennek-e látogatóba?
Aztán ott voltak a betegek – a fájdalom mindenkit gyorsan istenhitre juttatott. Így Isten, meg úgy Isten., a létező közhelyszótár kiürítve a folyosóra… ha vízben mérhető lenne a szóözön, akkor egy víztározó gyorsan megtelne vele.
Örömben, vígságban is ennyit emlegetik-e? Jut-e szerep neki a társválasztásában? Egyre kevésbé úgy tűnik. Ennyi teret kap-e vagy teljesen elfeledik az otthonukban? Bár ott is gyakran előkerül a neve, ha valami nem úgy sül el, mint amiképpen szeretnék.
Olyan ez valahol, mint a szólásban a kalap kérdés.
Leakasztják, mint egy kalapot a falról, amikor szükségük van rá?
Úgy lehet.
De nem így élt köztük a Nazareti mikor itt járt a Földön?
Ő volt a Föld legnagyobb kalapja.
Amíg élt, amíg létezett, még amikor a szöget verték a testébe, akkor is kalapkodott. Ő maga a szeretet. De miért ilyen? Mert ilyen a természete. A gondoskodás, a törődés a lényegi része, mert gondja van az emberre.
Kihasználták, mondhatod – jogosan – de tudott róla. Nem örült neki, csak elfogadta.
Nem véletlenül mondta neki Péter, hogy menj el Uram, mert bűnös ember vagyok! De Jézus szeretete Péterből is kalapot csinált, hogy elfeledtesse a világgal minden kínját, búját és baját.
Most is erre törekszik,
Miért nem lesz kalap mindenkiből?
Kényes kérdés.
De a lényeg talán ott fogható meg, hogy nem kalapokat kellene gyűjteni, hanem kalappá kéne válni. Na ez az amit nem szeretne az emberek többsége.
De miért nem? Mert akkor adni kéne folyton, csak adni és adni önzetlenül.
A kalap nem csupán önmagának él…
Ezért ha a kalapra már nincsen szükség vagy nem tetszik, akkor mehet vissza a szögre.
És a kalap mit tehet??
Megmutatja mindenkinek magát, hogy sokan használják. Mások is felpróbálják. Egy ideig még jól is áll, csinosít, de mivel újra és újra használják, végül teljesen elkopik.
Majd megy fel a padlásra, és végül jöhet a lomtalanítás…
De az igazi műkereskedő ott is felleli. Leporolja, kifényesíti, tisztességet ad neki, majd az őt megillető helyre, a saját fejére illeszti.
arobi
