Egy régebben megtörtént történetet olvastam, mely nagyon jól ecseteli az ember elméjében kialakuló “hazugság atyja erődítményeinek” hatását.
Egy kutató egy egy távoli helyen talált egy ritka rovart, amelyet egy lezárt befőttes üvegben hazahozott onnan. A tengeri út elég hosszú volt, a bogár megpróbált szabadulni, fel-felugrott, de mindannyiszor az üveg teteje megakadályozta ebben, és visszaesett az üveg aljára.
A hosszadalmas tengeri átkelést követően, hazaérvén, a kutató kinyitotta az üveget, és meglepetéssel tapasztalta, hogy bogara ugyan még mindig megpróbál menekülni, ugrálgat, – de a nyitott üveg ellenére – csak a tető magasságáig ugrik fel, meg sem próbál az üvegből kiugrani, holott könnyedén képes lenne rá.
Vajon miért nem menekül, mikor nyitva van előtte a lehetőség?
Megszokta a limitet, a határ számára hosszú heteken keresztül az üveg teteje volt. Már feladta tudatában, gondolatban elvégezte, hogy ő már rab marad.
Neked mi a határ, és hol a határ? Ki próbál korlátokat, falakat húzni köréd, föléd? Ne higgy az ellenségnek!
A “krisztuskövetőknek” nincs limitjük!
Határunk a csillagos ég!
Mert mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Már Dávid is tudta, hogy az Úrral a kőfalon is át tud ugrani!
Ne viselkedj úgy mint az a rab, aki előtt már régen kinyitották a börtönajtót, és még mindig ott ül a siralomházban, várja a szabadulást.
Jézus Krisztus levágta bilincseinket, feltépte cellaajtónkat, átadta szabadulólevelünket, és most arra vár, hogy végre kijöjjünk abból a virtuális börtönből, amelyen a rácsok a Sátán hazugságai!
mm
