Hajnalban ébredtem, és egy pár éve átélt történet elevenedett meg a szemeim előtt. Az álomban újra átéltem azt a reggelt. De most más aspektusból is láttam az eseményeket. Íme, az álom.
Már a buszon ültem, mikor az ajtón lihegve fellépett a lépcsőn a középkorú asszony. Egy időben szoktuk hozni a gyermekünket iskolába, Ő is speciális fejlesztésre hozza kisfiát a város másik végéből, én meg a kis „hercegnőmet”. A sofőrnek mutatott valami papírt, és elindult a busz belseje felé. A sofőr lekezelő, durva hangja ébresztett fel mélázásomból.
- Jöjjön csak vissza, és mutassa a bérletét! – kiáltja a nő után jó hangosan. A buszon ülők szeme ösztönösen is a renitens személyre téved. Iszonyú lehet – gondolom magamban – megalázó. Enged a felszólításnak, és visszakullog, megmutatja a bérletét.
- Érvénytelen! Vegyen jegyet vagy szálljon le!
Az asszony megsemmisülten, fejét lehorgasztva indul le a járműről. Nincsen 200 forintja A sofőrnek teljesen igaza van, tudja ezt nagyon jól – elkíséri a „hatalom birtokosa”.cifra káromkodása.
Azt vettem észre, hogy talpon vagyok, és a sofőrnek szóltam.
- Kifizetem a jegyét. Kérem, engedje őt felszállni!
Odaadtam a jegy árát egy szó nélkül.
Az asszony mélyen a szemembe nézett, köszönöm – üzente a szeme, Majd leült a másik oldalon az ülésre. Szótlanul utazott az egész utazó közönség tovább.
Réges-régen, amikor elkezdődött az időszámítás, egy férfi felállt, és értem is kifizette a jegy árát…
.jpg "dscf7174 (Custom)")
