Manapság sokat hallani a médiában, a “keresztyén értékrendről”. Gondolkodtam, hogy ez a kifejezés mit is foglal magában. Próbáltam annak tartalmát elemezni, és sok jó tulajdonság jutott eszembe, elkezdtem boncolgatni azokat. Közben újra és újra, egy kérdés fogalmazódott meg bennem, nevezetesen: mi a motivációja, indítéka, mindezeknek a jó dolgoknak, melyeket ez a kifejezés takar. Arra a konklúzióra jutottam, hogy az igazi keresztyén értékrend nem más, mint a Szeretet, az pedig nem valami, hanem Valaki, mégpedig Jézus Krisztus. Mert az Isten=Szeretet. Csakis Őbelőle, Őáltala, és Őbenne vált “megfoghatóvá”, “megízlelhetővé” az igazi Szeretet az ember számára. Ez a világ, már annyiszor megpróbált “jóembereken” keresztül “jónak lenni”, de sajnos, a motiváció nem az Igaz-i, valahol mindig felismerhetővé válik az “érdek” benne, ami azonnal elárulja azt, hogy itt egy talmi dologról van szó. A “másolat” kiváló, de az eredetiség vizsgán sorra elbukik. Az “eredetiség vizsga” pedig mindig a motiváció, hisz bármit tehetünk, ha az a valami nem érdekmentes, akkor az utánzat, tehát az indíték dönti el mindig, hogy ál,- vagy valódi. Már Jézus is világosan megmondta, hogy “nincs semmi jó” az Istenen kívül, és Nála nélkül nem cselekedhetünk semmit, – ami “jó”, – akkor sem, ha olyan “erős a hitem, hogy hegyeket mozdíthatok”, ha vagyonomat, szétosztom, vagy mártírhalált szenvedek is, ha mindezt nem az Ő Szelleme indítja, cselekszi, rajtunk keresztül, és általunk, akkor sajnos a “nadrágba ment a dolog”. Ezért hát maradjunk meg Őbenne, és Ő mibennünk, akkor fogunk csak “jó gyümölcsöket teremni”. Áldjon meg az Örökkévaló bennünket.
mm
