(2Tim1,5-14 alapján)
Mindig így kezdődik… Először kap az ember életet, az életben maradáshoz készséget, és már el van rejtve tagjaiban és értelmének csírájában az a képesség, amiben tehetséges lehet az ember fia/lánya. De miként a fizikai és értelmi képességeinket kapjuk az Istentől, úgy kapjuk Krisztus Jézus elfogadásával és befogadásával az életünkbe szellemi ajándékokat. Mindenki kap. Mert mikor Krisztus a mennybe ment – a Földön itt hagyott számunkra ajándékokat.
Történetünkben a mester írja levelét a tanítványnak, aki figyelemmel kíséri „szeretett fia” életét. Pál megállapítja Timótheusról, hogy „benne az igazi és őszinte hit lakik”. (5.vers). Hit, mint ajándék? Igen. Bátorító hangot megütve írja sorait. Szeretné, ha barátja sikeres és boldog életet élne. De látja még, hogy hiányzik valami. Na, nem az Isten részéről, hanem Timótheus oldaláról.
„emlékeztetlek arra az ajándékra, amit Isten neked adott. Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád a kezemet – így kaptad meg. Tehát, azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz.”
Megadja a szellemi növekedés kulcsát. Használni kell. Gyakorolni. Működtetni. Rengeteg ember elsorvad, már szellemi élete első lépéseinél, megreked a fejlődésben az első gondolatoknál. Sokszor a „tanítók” is tehetnek erről, de nem lehet mindenben őket okolni, hiszen az Isten Szelleme mindenkinek adatott. Személyes felelősségünk van abban, hogy gondolkodjunk. Az olyan nagyon ovis gondolkozás, hogy a másikra mutogatunk. Ezen lehet hezitálni egy ideig, de sokáig nem érdemes. Pál emlékezteti tanítványát, hogy mi legyen a életében, gondolkodásában a kiinduló pont, „Soha ne téveszd szem elől azt az egészséges tanítást, amit tőlem hallottál! Ragaszkodj hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel és szeretettel, amelynek a Krisztus Jézus a forrása”(13.vers). Pál pedig több helyen is hangsúlyozta, hogy ő személyesen Krisztustól tanult.
A Szent Szellem szól a szívünkkel és azt szeretné, ha elkezdenénk felcseperedni. Szeretné, ha növekedésnek indulnának a lángocskák és messzire kihatna fénykörük. Az ószövetségi jelkép: a fény, a lámpás, a gyertya életre kelne, emberi alakot öltene és fényvetőkké válnának. Krisztust sugároznák. Erre a hiányra mutat rá Pál Timótheus életében. Felszólítja őt, hogy tegye már végre a dolgát: „bátran beszélj az embereknek Urunkról!” (8.vers). Kézenfekvő a párhuzam a korábbi apostolokkal, akik első imádságukban nem is kérnek mást az Istentől támogatásként, minthogy segítse őket a „bátorságos szólásban”. Mert tisztában voltak azzal, hogy mindent megkaptak már és minden a rendelkezésükre áll.
A Golgota a fordulat helye – Krisztus Jézus bűnbocsánat lehetőségét megszerzi minden ember számára ott. Pünkösdkor egy forradalmian új változás történik – a Szent Szellem kitöltetik az Isten Fia követőire. Ő pedig „az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme”(8.vers). Akit mindenki megkap, aki elfogadja Jézust.
A feladat,(mint ahogy Timótheusnak is volt) nem más, mint hogy használjuk, amit kaptunk! Mi kell a tűzhöz? Krisztus adott, oxigén az Isten Szelleme. A mondanivaló az örömhír. Én kellek, hogy égjek!
arobi
