Ez egy történet a hegymászóról, aki szeretett volna feljutni a legmagasabb hegycsúcsra. Erre a nagy útra sokévi felkészülés után indult el. De mivel a dicsőséget saját magának akarta, úgy döntött, hogy egyedül mászik fel a csúcsra.
Elindult felfelé. Telt az idő, és késő este lett. Ahelyett, hogy éjjeli sátrát elkészítette volna, folytatta a mászást mindaddig, hogy besötétedett. Sűrű éjszaka terült a hegytetőre. Az ember körül minden fekete volt, a napot és a holdat nehéz felhők takarták be és semmi sem látszott.
És hogy így mászott felfelé, éppen egy pár lépésre a csúcstól, megcsúszott, és nagy gyorsasággal esni kezdett. Csak fekete pontokat látott, és érezte a nagy erőt, ami borzasztóan húzta lefelé. Ezekben a félelmetes percekben életének összes szép és csúnya pillanata lepergett a szeme előtt. Elg
ondolkodva azon, hogy milyen közel is van a halálhoz, hirtelen megérezte, hogy milyen erősen húzza ez a kötél, amivel meg volt kötve.
A teste a levegőben lógott…
Csak a kötél tartotta. Abba a pillanatban, csak azt tudta kiáltani: Istenem segíts!
Az égből váratlanul egy hang hallatszott:
Mit akarsz, hogy tegyek?
Ments meg engem!
Tényleg hiszed, hogy megmenthetlek?
Persze, hogy hiszem!
Akkor vágd el a kötelet, amivel meg vagy kötve…
Egy pillanatnyi csend lett, az ember úgy döntött, hogy teljes erejével kapaszkodik a kötélbe.
A mentőcsapat meséli, hogyan találták meg másnap az elhunyt, és megfagyott hegymászót.
A teste lógott a kötélen, amihez oly görcsösen ragaszkodott.
Csak három méterre a földtől….
És te mennyire ragaszkodsz a kötelékedhez? — Elengednéd?
2010. március 11. csütörtök 18:06-kor
Kedveseim !Én csak magyar nyelven tudom kifejezni az elismerésemet és hálámat ezekért az elgondolkodtató és mélyrehatóan igaz történetekért. Remélem, sok ilyen és ezekhez hasonló írásokat olvashatok majd itt. Ezek engem erősítenek, hitet adnak, elgon-
dolkozom általuk amikor megkérdem magamtól: én hogyan cselekedtem volna ? Remélem másokban is ezt az érzést keltik, mert jó, ha az embernek van egy viszonyulási pontja saját maga, a történet, és más embertársaikhoz viszonyítva. Munkájukhoz – ra, Isten áldását kérem.
Csapó Józsefné.
2010. március 29. hétfő 21:59-kor
Rájöttem, hogy a Jézussal való személyes kapcsolat, az ami életet ad. A hegymászó esete is bizonyítja, hogy a földi dolgok csak eszközök, és ha ezekhez az eszközökhöz körmünk szakadtáig ragaszkodunk, akkor ezek el tudunk választani Jézustól. A hegymászónak az életébe került.
Szuper a történet, egyben elgondolkodtató!!
G.B.Y!
Tonito