Gondolatok az elfogadásról.
Lk. 19:1-4 “Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt,..”
Zákeusnak (jelentése: igazságos, ártatlan) nem mondta egy szóval sem Jézus mit kell tennie, mégis azt tette, amit kell. Mivel érte ezt el Jézus? Rábeszéléssel, manipulációval? Nem az elfogadással.
Nem találkoztak korábban mégis nevén hívja- csakúgy, mint Natanielt, – valószínű meg is lepődik ezen a fővámszedő. Személyre szóló megszólítás volt.
Voltak ugyan önjelölt vendéglátók, akik szívesen meghívták volna Jézust, de Ő Zákeust akarta.
Zákeus igen szerette a pénzt mégis meg tudott válni tőle mikor Jézus a házában volt vendég. Te is behívhatod a házadba Jézust…
Sok pénze volt, mégsem szerették őt igazán, megvetették őt, de Jézus elfogadta. A pénz szeretet valószínű pótcselekvés volt nála, mert nem volt elfogadásban része. Ezzel kárpótolta magát.
Szétosztja a vagyona felét a szegények közt, pedig senki sem mondta neki.
Többet ér az elfogadás minden kimondott szónál, mindig meg akarjuk mondani a másiknak mit is tegyen, de itt láthatjuk Jézus nem szólt semmit.
Szeretetre vágyik minden ember és ezt meg is kapta Jézustól. Valószínű, ha ilyen témában prédikációt hall nem fog adakozni. Nem érdekelte Zakeust hogy főembernek nem illik fára mászni, mint egy utcakölyöknek, ezért még inkább nevetség tárgyává téve magát. Akarta látni ki az az ember, aki nemrég feltámasztotta Lázárt.
Zákeus megtérése mintha rácáfolna arra az Igére, hogy könnyebb a tevének átmenni a tű fokán mint a gazdag embernek az Isten országába. Mégis könnyen megtért. Miért? Mert Jézus elfogadta és szerette őt úgy, ahogy volt. Ezt az életében soha senkitől sem kapta meg!
Jézus elfogadta azt a tudatot, hogy királyból megvetett emberré lesz, mintha mocsárba kéne menni ünneplő ruhában. (Filippi levél) Mi fölfelé szívesebben buknánk, de lefelé nem szeretnénk. Azért tudta Jézus elfogadni az emberek gyarlóságait, bűneit, mert a maga helyzetét és küldetését is elfogadta.
Az elfogadás tehát látjuk megtéréseket, eredményez, jobban, mint a szép beszéd.
Mikor egy ember érzi hogy elfogadod akkor nyílik ki igazán. Leomlanak a falak.
Ha nem kaptunk senkitől elfogadást, akkor Jézusban megtaláljuk, Ő neveden szólít és veled akar vacsorálni.
Rajta keresztül pedig mi is el tudunk fogadni másokat, – annak ellenére, hogy nagyon különbözőek vagyunk.
mm
