Friss ropogós bizonyságot szeretnék megosztani veletek.
Tegnap délután ebéd kiszállítás után Miklós testvéremnél voltam, beszélgettünk. Majd szóba került egy közös ismerősünk, aki szomorú emlékeket idéz fel bennem.
Méltatlankodtam, sőt hazafelé dühös lettem és a figyelmemet teljesen lefoglalták ezek a gondolatok.
Haza érkeztem, végeztem a teendőimet, majd rádöbbentem, hogy elfelejtettem virágot vásárolni Mindenszentekre.
Beültem az autóba, a garázsból szerettem volna kiállni , de hirtelen egy óriási nagy csattanást hallottam.
Azt gondoltam, hogy a diós zsákokba akadtam meg,mert, nem láttam semmit a tükörben.
Kigurultam a garázsból, és az ajtót távirányítóval zárni szerettem volna azt, viszont a garázsajtót nem engedelmeskedett.
Kiléptem a kocsiból és akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy a garázsajtó utolsó szekciója meggörbült és a sínből kiugrott a helyéről.
Próbáltam helyrehozni a hibát, a sínbe sikerült is visszapattintani a görgőt, de az ajtó továbbra sem engedelmeskedett.
A fiam megnézte a problémát és közölte ez drága javítás lesz.
Javasoltam, neki, hogy ütögesse meg a sérült részt, hogy le gördüljön.
Mérges volt rám mert azt mondta ez műanyag, hiába ütögeti. Kértem csak próbálja meg, így aztán jó néhányszor ököllel megütötte. Majd egyszer csak “csodák csodájára”, bekattant az deformálódott rész a helyére és működésbe lépett az elektronika. Ismét záródott a garázsajtó!
Míg ez a dialógus folyt közöttünk, addig a szívemben folyamatosan imádkoztam az Úrhoz,hogy “gyógyítsa meg a garázsajtót, bocsánatot kértem viselkedésemért.
Az Isten figyelmeztetett, hogy csak rá figyeljek, és ne legyenek rossz gondolataim. Ne hagyjam, hogy róla és a célomról elterelődjön a figyelmem. Köszönöm Istenem ezt a markáns figyelmeztetést. Ámen!
Sallai Éva
