Az apátlan-anyátlan kislány a nagymamájával élt. Egy éjszaka tűz ütött ki a házban, és az idős asszony ott veszett, amikor próbálta kimenteni a hálószobában alvó gyermeket. A tűz gyorsan elharapózott, hamarosan lángokban állt az egész emelet. A szomszédok kihívták a tűzoltókat, aztán csal tehetetlenül álltak, mert a lángok elzártak minden bejáratot. A kislány megjelent az emeleti ablakban, segítségért kiáltozott, miközben a tömegben elterjedt a hír, hogy a tűzoltók csak néhány perccel később érkeznek, mert valahol másutt is oltanak. Hirtelen előkerült egy létrás ember, a falnak támasztotta a faalkotmányt, és eltűnt a tetején.
Amikor ismét előbukkant, a kislányt hozta a karjában.
Átadta a lent várakozóknak, és nyoma veszett az éjszakában.
A hatósági vizsgálat feltárta, hogy a gyermeknek nincs élő rokona, és néhány hét múlva össze ült a városi tanács, hogy eldöntse, ki vegye magához és nevelje fel az árvát.
Egy tanár vállalta a feladatot. Kijelentette, hogy ő jó nevelést biztosíthatna a kicsinek.
Egy farmer s ajánlkozott mondván, hogy a tanyáján jó körülmények között cseperedhetne fel a kicsi. Mások is jelentkeztek, mindenki hangsúlyozta, milyen előnyöket kínál a gyermek számára.
Végül a város leggazdagabb polgára emelkedett fel: – Nálam megkaphatja a kicsi mindazt, amit eddig említettek, ráadásul minden egyebet, ami pénzzel megszerezhető.
A gyerek mindvégig hallgatott, tekintetét a padlóra szegezte. -
Kíván-e még szólni valaki? – kérdezte az ülést vezető elnök.
Erre nehézkes léptekkel egy férfi jött előre a terem végéből. Megállt a kislány előtt, és a karját nyújtotta felé. A tömeg felhördült. A férfi kezét és karját borzalmas sebhelyek borították.
- Ez a bácsi mentett meg! – kiáltott a kislány. Egyetlen lendülettel a nyakába ugrott, görcsösen ragaszkodott belé, mint azon a vészterhes éjszakán. A vállára hajtotta a fejét, és pár pillanatig
zokogott, aztán felnézett, és a férfira mosolygott.
- Az ülésnek vége – szólt az elnök.
Ismeretlen szerző
