A „megtérés” szó a görög metanoia fordítása. A metanoia, a görögben gondolkozásmód változást, meggondolni magát, megváltoztatni a véleményét jelent. Ennek megfelelően a megtérés alapvető jelentősége az Újszövetségben nem valamiféle érzelem, hanem egy határozott döntéshozatal, tehát a megtérés egy szilárd belső elhatározást követő gondolkodásmód változást jelent. A” megtérés” szó héber jelentése az Ószövetségben שׁוּב (šúḇ): megfordulni, visszafordulni. Amíg az Újszövetségben használt „metanoia” szó elsősorban egy belső (szellemi) folyamat eredményeként megszülető döntést jelent, addig az Ószövetségben, a belső döntést követő külső fizikai, megnyilvánulást, a megfordulást fejezi ki, így mintegy kiegészítvén az Újszövetségi jelentést, nevezetesen arra a fizikai cselekvésre utal, amely a belső (szellemi) döntés eredményeként létrejövő, – a fizikai, – külső cselekvésben (megfordulásban) is kifejezésre jut. Az Újszövetség a megtérés belső természetét emeli ki, az Ószövetség pedig a külső, kifejeződésre teszi a hangsúlyt. Mit jelent a megváltozott gondolkodásmód?
Az ember a bűnesetet, – a tudás fájáról való „étkezést” – követően teljesen elvesztette az Istennel való bensőséges kapcsolatát, ezzel együtt szellemének Isten Szellemével való élő kapcsolatát, ezáltal képtelenné válva arra, hogy az Atya akaratát cselekedje.
A kísértő ígéretének következményeként, – miszerint az ember olyanná válik majd, mint Isten, – az ember egyre inkább saját magára, saját tudására, intellektusára, az értelmére támaszkodott.
Jézus Krisztus többek között ezt volt hivatott helyreállítani. Lehetővé tette az újjászületett és megváltozott gondolkodásmódú ember számára az Élet Fája alatt való örökös tartózkodást már most is, dacára annak, hogy elhangzott az ítélet. Kiűzetett az ember, megátkoztatott a föld, de az Újember számára Jézus mindezeket kiharcolta!
A váltsághalál eredményeként nemcsak helyreállította az Isten és ember közti kapcsolatot, hanem be is mutatta, hogy miként lehetséges, sőt szükséges, hogy folyamatosan élő (online) kapcsolatban lehessünk az Atyával, ezáltal képessé válván arra, hogy szüntelenül az Ő akaratát cselekedjük.
Jézus Krisztus bemutatta a megváltozott gondolkodásmódú ember mintaképét, akire jellemző, hogy folytonosan Isten akaratát kutatja, mert az Atya az Ő minden gondolatának forrása.
“Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.” Ján 12:49
“Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.” Ján 5:30
Egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy Jézusnál ez természetes volt, mert igenis ott volt a Kísértő, amikor a Getsemáné kertben kimondja azt, hogy: „Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” Luk 22:42
Igenis szüntelenül nekem kell figyelnem arra, – éberen ügyelnem, kutatnom azt, – hogy Isten akaratában maradjak, járjak.
Szeretem e eléggé Őt ahhoz, hogy erre figyeljek? Vagy csak mondogatom, hogy: „Szeretlek Uram, szeretlek Jézusom” Mondhatunk sok mindent, ellenben Jézus ekképp figyelmeztet bennünket:
“Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Mt. 7:21
Cselekedetek által lehetetlen üdvözülni, az üdvösség feltétele a gondolkodásmód változás, az újjászületés, amely egy teljesen „új embert” eredményez, aki felülről fogantatott, víztől és Szellemtől. Ennek az Újembernek, a Szellemben való járás eredményeként már kell, hogy legyenek „új” cselekedetei, amelyek azonban már az Atya által tervezett „jócselekedetek”.
Molnár Miklós
