FGBMFI

Karácsonyra a gyerekektől kaptam egy új memóriakártyát, a fényképezőgépemhez. Pont jókor, mert a régin már nem sok hely volt, és a videó készítéshez sok helyre volt szükség. Kis unokám két éves, és ez volt az „első karácsonya”, mikor már az ajándékbontásnak tudott örülni. Nagyon élvezte: kacarászott, és mindenkinek Ő adta a kezébe az ajándékát, így volt mit fotózni és videózni. Hamar be is telet a régi kártya. Ki is cseréltem a kártyát az újra, és ment a közös fényképezkedés.  Aztán a kicsi leány kérte mutassam meg neki a „babát”, (mármint őt magát), hogy hogyan táncolt a szülőkkel. Szóval cserélgetni kellett a kártyákat, ki az újat, vissza a régit és fordítva. Az objektív takarót az ingem zsebébe tettem és szintén ide raktam a kivett kártyát is. Lefekvés előtt, mielőtt elraktam a fényképezőgépet, felhelyeztem az objektív takarót. A kártya már nem volt az ingem zsebébe, azt gondoltam a melegítő nadrágomban van, se baj, majd beleteszem a fotóstáskába, mielőtt lefekszem. Közben valamiért elhívtak segíteni és feledésbe merült a dolog. Másnap délelőtt kimentünk még egy kicsit szánkózni, és természetesen vittük a fényképezőgépet is magunkkal. A lányomék élvezték, hogy fotózhatnak. Időnként a fotóstáska le lecsúszott a válláról, de nem esett le szerencsére. Mikor hazamentünk, kerestem a kártyát, de nem volt a táskában. Kérdeztem is nem esett ki véletlenül? Hát nem tudtuk, hogy mi történt pontosan. Jómagam sem tudtam hová is került a kártya. Alaposan átkutattuk a melegítőnadrágom mindkét zsebét, ami előző este volt rajtam, de semmi. Az ingemet is még egyszer átvizsgáltuk. Mindenhol kutattunk, amerre előző este mozogtam. Az ülőgarnitúrának az ülőbetétjei mellé is benyúltunk, de semmi. A kártya fél gyufásdoboz nagyságú és kb. négy milliméter vastag, a tokjával együtt,.. tehát nem olyan picurka, hogy észrevétlen legyen, bárhova is esett. De sajnos nem került meg. Nagyon rosszul esett az elveszése. Nem az anyagi értéke, mert az sem csekély, közel nyolcezer Ft. hanem a rögzített közös jelenetek. No, mindegy, nincs mit tenni. Arra kértem az Urat, valaki olyan találja meg, aki tudja mire való, és meg tudja nézni. Ha megnézte nyilván föl ismer és visszaadja a kártyát. Eltelt három nap és semmi. Ugyan az a melegítőnadrág volt rajtam, és többször kiforgattam a zsebeket, mégsem egy egyforintost keresek, de nem találtam a zsebemben sem. Sajnos tudomásul kellett venni a tényt, valahol elveszítettem, és a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam fölidézni hová is tehettem.

A negyedik nap reggelén, mikor fölkeltem, bementem a fürdőbe mosakodni. A szekrényből kivett új inget és a melegítőnadrágot a mosdókagyló baloldalán lévő mosógépre tettem és megnyitottam a meleg vizet, majd mosakodni kezdtem. Amint a szemem becsuktam, egy képet láttam arról, hogy egy korábbi munkahelyem igazgatónője jön velem szemben, akivel komoly nézeteltéréseink voltak, és e miatt haraggal váltunk el egymástól. Nem tudtam elfelejteni neki a sok inkorrekt tettét, és ha szóba került a személye, hát nem pozitív jelzőkkel illettem mások előtt. Szóval jön velem szembe és azzal a kényszeredett mosollyal kérdezi, mi újság velem stb. Én elsőre nem tudtam, hogy reagáljak, majd azt mondtam neki: – tudod, ha most emberileg kéne értékelnem téged, hát azt mondanám gonosz rosszindulatú ember voltál. De, tudod téged is ugyan úgy szeret az Isten, mint engem. Erre átöleltem két oldalról adtam puszit az arcára, és azt mondtam áldjon meg téged az Isten, az Ő akarata szerint.

Közben meg is mostam az arcom és miközben törölköztem, végtelen békesség öntötte el a szívem: Arra gondoltam hátha a valóságban is találkozunk ilyen módon, megcselekszem, amit a képekben láttam. A következő pillanatban valami a jobb oldalon mellettem koppant a padlószőnyegen. Nézek jobbra vajon mi volt ez? Hát a memória kártya esett oda. Honnét? Nem tudom. Mert én alsónadrágban álltam, a mosdókagyló előtt, amin nincsen zseb és újonnan vettem ki a fiókból. A melegítőnadrágom és az új ingem pedig a baloldalamon feküdtek a mosógépen.

Számomra ez egy csoda, ami még jobban megerősíti az Úrban való hitemet.

soliz