FGBMFI

Tinédzser korom óta küszködök olyan migrénes fejfájással, ami látászavarral kezdődik, majd nagyon erős fejfájás után egy egész napos „rókázás” következik.

Az egyik hétvégi tréning vége felé egyszer csak azt vettem észre, hogy a szemben ülőnek nem látom a fél arcát, hiába fókuszálok rá. Ijedten súgtam férjemnek, hogy elindult a látászavaros rohamom. Ő rögtön felajánlotta, hogy hazavisz, bár korábban úgy beszéltük meg, hogy a meeting után én busszal megyek haza, ő pedig még elmegy dolgozni és majd csak valamikor este ér haza.

A találkozó végén magamban imádkoztam, hogy szűnjön meg a látászavar és múljon el a rosszullét most és soha többé ne jöjjön elő. Az ima végén kinyitottam a szemem és örömmel tapasztaltam, hogy az imám azonnal meghallgatásra került, mert a látászavar elmúlt.

Úton hazafelé férjem elárulta, hogy délelőtt többször azon járt a feje, hogy nincs kedve a találkozó után dolgozni menni, de nem talált erre megfelelő kibúvót. Aha! Akkor nekem – több éves kihagyás után – azért jelentkezett újra a migrén, hogy aznap neki ne kelljen dolgozni menni. Mondtam neki, hogy egyszerűbb módját is választhatta volna, mondjuk egyszerűen azt mondhatta volna, hogy nem megy, mert nincs kedve és pihenni szeretne.

Mire hazaértünk rettenetesen fájt a fejem és a szemeim is majd kiestek a fájdalomtól. Megmértem a vérnyomásomat, és azt tapasztaltam, hogy igen magas értéket mutat a vérnyomásmérő. Bevettem egy vérnyomás-csökkentő gyógyszert és lefeküdtem aludni. Három órán keresztül olyan mély alvásban voltam, hogy szinte ájultságnak tűnt. Amikor felébredtem, rá kellett jönnöm, hogy a migrénes fejfájás elmúlt, és ami a legcsodálatosabb, hogy a roham legmegterhelőbb része teljesen elmaradt. Ilyen még sosem fordult elő! Eddig minden roham azzal zárult, hogy vagy fél napon keresztül próbáltam két hányás között egy kicsit aludni, majd egy-két napig még nagyon gyengének éreztem magam.

Istenem, köszönöm, hogy meggyógyítottál és vigyázol rám.

fm