Molnár Miklós vagyok, házas ember, négy gyermekem van, vállalkozó vagyok.
1984-ben egy csodálatos nyár volt. Ez évben is a Balatonon dolgoztam szállodai portásként. A nyár jól sikerült és elmondhatom, hogy nagyon szépen kerestem és főleg nagyon „jól éreztem magam”, sokat szórakoztam. Egy ilyen „jó nyár” után otthon voltam egész télen családommal együtt.
1985 januárjának egy csendes éjszakáján, – családom már aludt – egy könyv olvasása közben különös gondolatok kavarogtak bennem. A könyv Istennel kapcsolatos dolgokról szólt. Többek között szó volt arról is, hogy egyszer Isten elé kell minden embernek állnia, hogy számot adjon arról, hogy ebben az életben miket cselekedett. Egy pillanat alatt végigsuhant bennem a sok emlék, elém tolult akkor hangosan zsibongó életem, baráti társaságom, barátnőim, tivornyás éjszakáim, mulatozásaim és talán mindaz, amit olyannyira szerettem, melyek nélkül akkoriban azt hittem, hogy nem is lehet, de nem is érdeme élni, – de most azonban úgy éreztem mindezek a dolgok iszonyú súlyként, teherként nehezedtek rám.
Nyomasztó hosszú percek, tán órák következtek. „Valami nincs rendben Miklóskám..” ezt éreztem ott legbelül. Úgy éreztem valami, lehúz a parkettára, le kell térdelnem,…egyszerre csak lenn voltam. Imádkozni kezdtem, életemben először a saját szavaimmal, egyszerű gyermekiesnek tűnő tőmondatokban, kérdések, mint: ”mit akarsz az életemmel”, „hol rontottam el?” és végül „mit akarsz velem tenni, mutasd, meg mit tegyek, ha nem tetszik, ahogyan élek akkor mutasd, meg hogy hogyan éljek?”
Aznap éjjel későn kerültem az ágyba. Másnap reggel a postára mentem. A telefonfülke előtt egy öreg nénike állt, botjára támaszkodva egy jegyzetfüzetet bogarászott. Megkérdeztem tőle, hogy segíthetek-e neki valamiben,- aztán beszédbe elegyedtünk és egy ponton aztán elkezdett Istenről beszélni, konkrétan Jézus Krisztusról. Megkérdezte tőlem, hogy van-e személyes kapcsolatom Vele, találkoztam-e már valaha Vele. Mondtam, hogy nem. Tudtam, hogy Jézus egy makulátlanul tiszta valaki volt, hát hogyan lehetne Vele nekem bűnös embernek kapcsolata? A nénike elmondta, hogy Ő meghalt az én bűnömért, hogy kifizesse annak árát, hogy aztán befogadva Őt igazi kapcsolatba kerülhessek Vele és Rajta keresztül az én Mennyei Atyámmal. Mélyen belém hasított a gondolat: „hiszen nekem nagy szükségem lenne erre..?”
Másnap délelőtt felkerestem a nénit a lakásán, és megtörtént….néhány mondattal befogadtam Jézus Krisztust, mint személyes megváltómat…ezután életemben először igazán szabadnak éreztem magam. Lekerült a vállamról az a teher, amelyet a Biblia „bűnnek” nevez. Aznap még kaptam tőle egy Bibliát, amit elkezdtem éhesen olvasni, és azóta is olvasom. Jézus Krisztussal személyes és bensőséges kapcsolatom attól a pillanattól, vezet, tanácsol, szeret engem, békességem-örömöm forrása lett. Megbocsátotta bűneimet, elengedte azokat.
Ezt követően teljes életemre kihatott, és annak minden területe elkezdett változni, beleértve házasságomat, egészségemet, üzleti életemet is. Meggyőződésem, hogy Ő él, mert csakis egy élővel lehet kommunikálni. Minden más lett! Kérdezem Őt, és Ő válaszol, hívom Őt, és Ő szól hozzám.
Teljes szívemből kívánom, hogy Te is átéld mindazt a csodát, amit én. Fordulj hozzá Te is most!
