FGBMFI

A pénz nem boldogít
Jan Ennis

Mindig is a pénz volt az istenem. Célom az üzleti siker és a meggazdagodás volt. 1989-ben saját vállalkozásba kezdtem és lassan, de biztosan egyre gazdagabb lettem. Furcsa módon, a pénzem nem tett boldoggá. Minden alkalommal, mikor valami új dolgot vásároltam, a munkám eredményessége miatt érzett megelégedettség helyett csak üresség töltött el.
PénzValami hiányzott. Az a mámorító érzés, amit egy új autó, ház, régiség vagy bármi más vágyva-vágyott értéktárgy megszerzése okozott, néhány óra alatt elhalványult. Mekkora csalódás volt ez! Mikor egész életem munkájával valamit elértem, kereshettem egy újabb célt magamnak!

Egy nap felhívott az öcsém és elmond­ta, hogy megismerkedett egy keresztény lánnyal, és elkötelezte magát Jézus Krisztusnak. Fantasztikus élmény volt újra találkozni vele. Szemében békesség ragyogott. Mintha kicserélték volna! Azelőtt annyi problémája volt, most pedig egy sem nyomasztotta. Micsoda változás! Most született vezéregyéni­ségnek láttam, ami korábban nem volt rá jellemző.
Az egész család róla beszélt. Mindannyiunkat ámulatba ejtett, hogy milyen öröm és béke váltotta fel lehangoltságát. Ezt a változást látva rögtön igent mondtam neki, mikor meghívott a Teljes Evangéliumi Üzle­temberek Nemzetközi Szövetségének konferenciájára.
Azt vártam, abban reménykedtem, hogy velem is ahhoz hasonló dolog fog történni, mint amit az öcsém átélt. Az üzleti életben már megtanultam, hogy minden új helyzetet egyfajta nyitottság­gal fogadjak, így most is ezt tettem. Tudtam, hogy ha elzárkózom, semmi nem fog történni.

A konferencián érezni lehetett Isten erejét. Mikor a vezető azt kérte, hogy menjenek előre azok, akik szeretnék, hogy imádkozzanak értük, én előrementem, teljes szívvel Jézushoz imádkoztam, abban bízva, hogy valami történni fog. Bár éreztem, hogy Isten Lelke jelen van azon a helyen, nem éltem át semmi különöst, mikor imádkoztak értem.
Kiábrándultan tértem vissza helyemre, de nem adtam fel a reményt, hogy vala­mi történni fog. A következő konferen­cián ugyanazt tapasztaltam, mint az elsőn. Harmadik este, mikor a szövetség egyik vezetője beszélt, annyira éreztem Isten jelenlétét, mint még soha. Ennek ellenére annyira lehangolt előző próbálkozásaim sikertelensége, hogy eldöntöttem, ezúttal nem kérem, hogy imádkoz­zanak értem.

Amint ott álltam és figyeltem a hatalmas nézőtér hátsó részénél, egyszer csak kinyújtotta a kezét a vezető a közönség felé és így szólt: «Jézus nevében!». Erre én a földre estem, mintha a szőnyeget húzták volna ki alólam. Isten ereje döntött fel. Kicsit meglepődtem, hiszen nem számítottam rá. Hirtelen jött és váratlanul.
Épphogy fölkeltem, mikor újra elkiáltotta magát:«Jézus nevében!», és megint elestem. Mikor fölálltam, könnyek gyűltek a szemembe. Ez volt a második megrázó élményem: gyerekkorom óta nem sírtam! Most szabadjára engedtem könnyeimet. Csodálatos volt érezni, hogy megtisztultam. Attól a pillanatban semmi kételyem sem maradt afelől, hogy Isten létezik és törődik velem. Olyan szabadnak éreztem magam, mint még soha.
Öcsém azt mondja, szinte hihetetlen, hogy mennyire megváltoztam azon az estén. A békességem megmaradt azóta is, s Jézusnak való elkötelezettségem egyre erősödik.
Persze, vannak harcok, melyeket meg kell vívnom. Az ördög próbál visszaszerezni engem, de ha Jézus nevében imádkozom, a kísértések elmúlnak. Ha problémáim vannak az üzleti életben, imádkozom, hogy Isten adjon megoldást, és Ő ezt meg is teszi: békességet ad és vezet engem. Azt hiszem, talán a békességért vagyok a leginkább hálás neki. Egyedülálló vagyok és messze lakom családtagjaimtól, így a békesség és megelégedettség nagyon fontosak számomra. Isten az, aki megadja ezeket.

A pénz, a pénz, és még több pénz utáni hajsza eltűnt, és üzleti tevékenységem módszerei is megváltoztak. Érdekes módon, mikor a kissé “görbe”, nem teljesen legális útjaimat “kiegyenesítettem”, egyáltalán nem lett kevesebb pénzem emiatt – sőt, épp az ellenkezője történt. Soha ilyen jó dolgom még nem volt, mint most, mióta már nem a pénznek szolgálok.
Az ismerőseim azt mondják, más ember lettem – egy sokkal kedvesebb ember. Változásomat jól illusztrálja az esemény, ami nem sokkal a konferencia után történt. Korábban kötöttem egy üzleti megállapodást, amely láthatólag egyre több veszteséggel járt számomra. Körülbelül 600 000 fontot vesztettem rajta, és éjjel nappal ez járt a fejemben. Felkerestem a Szövetség dániai elnökét, elmondtam neki a problémámat és együtt imádkoztunk érte. Azóta nem nyugtalanít. Megtanultam, hogy minden nehézségre egy a megoldás: az imádság. Isten valóban segít.

Bár most is üzleti tevékenységet folytatok és vállalkozásom egyre növekszik, a pénzhez való hozzáállásom teljesen megváltozott. Sikeres vagyok, de már nem a pénz az istenem. Minden üzletembernek azt tudom tanácsolni, hogy bátran bízza rá az életét Jézus Krisztusra. Régen azt gondoltam, hogy ha Istennek akarok szolgálni, abba kell hagynom az üzletet, és papi, vagy valami hasonló pályára kell mennem. De Isten nem ezt kívánta tőlem. Tulajdonképpen semmit nem vett el az életemből, hanem csak tartalommal töltötte meg azt.
Azt tapasztalom, hogy Isten megáldja azokat, akik Őt követik. Úgy hiszem, hogy azért nem történt meg az első két alkalommal, amiért imádkoztunk, és azért történt meg a harmadik konferencián, mert Isten meg akarta mutatni, hogy nem az én dolgom eldönteni, hogy Ő mit cselekszik és mikor. Valójában Ő addig is ott volt és cselekedett. Isten szeretne mindannyiunkat megáldani. Ehhez csak annyi kell, hogy bízzunk Benne.