“de Isten azt (mindezt) jóra gondolta fordítani..” I.Móz.5:20„
Egy próba, kihívás mindig napvilágra hozhat belőlünk rejtett képességeket. Így van ez a fogkrém esetében is, hisz mindig csak nyomásra jön elő, hogy mi is van benne. A szerencsétlenségek, próbák derítenek fényt arra, hogy milyen fából is faragtak bennünket. Sokszor így nyilatkozunk: „hát én nem bírtam volna ki azokat a dolgokat, amiken ő keresztülment, én belepusztultam volna” Mindaddig nem vagy tisztában azzal, hogy mire is vagy képes, amíg nem kerülsz hasonló helyzetbe. A bölcs ember mindig felismeri az összefüggést a szenvedés és a növekedés között. Egy kínai bölcs azt mondta: ”ha a menny valakire felelősséget ruház, akkor mindig akadályokat is helyez a megvalósítás útjára, hogy ezzel is serkentse, ösztönözze az illető elméjét, erősítse emberi természetét, fejlessze mindazokat a területeket, melyekben még inkompetens.
Isten hagyhatta volna Ábrámot kényelmes körülmények között Úr városában, Mózest a Fáraó udvarának fényűzésében, Dánielt megkímélhette volna az oroszlánok barlangjától, Nehémiást a fogságtól, Jónást a cet gyomrától, Bemerítő Jánost Heródestől, Esztert a fenyegetéstől, Jeremiást az elvetettségtől és a visszautasítottságtól, Pált többek között a hajótöréstől, korbácsolástól, börtöntől, – de mégsem tette.
Ő mindezeket a próbákat, traumákat arra használta, hogy közelebb vonja őket Magához, reménykedővé, állhatatossá, kitartóvá nevelje, és az Ő jellemét formálja ki bennük. Az ilyen helyzetekben vagy számolsz Istennel, vagy nem. Akik nem számolnak Vele, azok viszont figyelnek téged, és amikor látják kitartó hitedet, bizalmadat az Úrban és végignézik, ahogy Ő átsegít mindezeken téged, akkor elkezdenek érdeklődni a mondandód iránt, de semmiképp sem mindezek előtt!
mm
