„..elég neked az én kegyelmem..” II.Kor.12:9
Általunk is jól ismert a „poszttraumás állapot”. A tudományos kutatások már beszélnek egy ún. „poszttraumás állapot utáni növekedésről” is. Az egyik vélemény szerint a szerencsétlenség később vezethet növekedéshez, fejlődéshez. A másik álláspont szerint sérülés nélkül nem következhet be intenzív növekedés, ugyanakkor a szerencsétlenség önmagában nem eredményez növekedést. A végeredmény nagyrészt azon múlik, hogy miként reagáljuk le a szerencsétlenséget, sérülést. Hemingway szerint előbb vagy utóbb mindenkit megtör a világ és az ilyen megtört megpróbált emberek a legerősebbek a nehéz helyzetekben. Néha ez igaz. De sokszor emberek csodálatos dolgokat írnak le, hisznek, vagy legalábbis szeretnék elhinni, hogy igaz, ennek ellenére még sincs segítségükre. Így volt ez Hemingway életében is és egy ilyen trauma okozta a halálát, mert túlontúl nagy volt a fájdalom.
Egészen más a helyzet a bibliai József esetében, – akit a saját családja árult el és cserbenhagyott, – később hamisan megvádolják nemi erőszakkal, és igazságtalanul börtönbe juttatják, – aki visszaemlékezésekor minderre azt mondja: „de Isten azt (mindezt) jóra gondolta fordítani..” I.Móz.5:20
Az összetöretést követő növekedés legfontosabb feltétele, hogy minden dolgaidban, helyzeteidben ismerd fel Istent, ragaszkodj Hozzá, bízzál Benne még akkor is, ha egyáltalán nem érted a helyzetet, tudván azt, hogy Ő mindig a javadat akarja! Az Istennek való szolgálat során általában két dolgot tapasztalunk meg: eredményességet és szenvedést. Az előbbit szeretjük, az utóbbit viszont próbáljuk elkerülni, holott mindkettő benne van Isten tervében. Pál apostolt Isten így hívta el a szolgálatba: „én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni” Apcsel.9:16 Pál hitében a nehéz idők, összetöretések nem okoztak kétséget, és az Istenbe vetett bizalmát sem rendítették meg, – ellenkezőleg mert „mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett..” Róm.8:37
mm
