Nagyobbik fiam a kollégiumban elesett, de olyan szerencsétlenül, hogy beleesett egy üvegajtóba, mely jobb alkarját szinte körbevágta csontig. Este 11 órakor taxival vitték be évfolyamtársai a kórházba, ahol megműtötték, ellenben nem látták el teljességgel, mivelhogy nem volt idegsebész éppen akkor a kórházban.
Gyógyulgatott a seb, de egy kis idő múltán, – talán másfél héttel a balesetet követően - a fiam mondja, hogy nem érzi 4 ujját és nem is tudja azokat mozgatni.
Nagyon megijedtünk, azonnal körülnéztünk ismeretségi körünkben, – találtunk is egy jó ismerőst, aki beprotezsált bennünket egy „jó nevű” budapesti kórház jó nevű sebész főorvosához.
A komoly vizsgálatot követően a jó nevű sebész főorvos rossz hírrel szolgált, mégpedig azzal, hogy ő ehhez már kevés, – szerinte a gyerek keze le fog bénulni, – sürgősen el kell vinnünk egy kollégájához a jól ismert baleseti kórházba, ahol egy általam a médiából is ismert sztársebész vizsgálta meg fiamat.
Sajnos ő is csak lehangoló hírekkel szolgált, nevezetesen azzal, hogy a baleset éjszakáján a műtét alkalmával az idegeket elmulasztották szakszerűen ellátni, amit most már képtelenség és lehetetlen pótolni, ennek következményeként a 4 ujj valószínűleg lebénult.
A biztonság kedvéért azért elvégeztek egy computeres idegpálya vizsgálatot, ami beigazolta feltételezését. A jobb kéz 4 ujja, – a mutatóujj kivételével – érzéketlen és béna volt, nem csoda, hisz az idegek teljesen át voltak vágva (akkor már 2 hete).
A rossz hírek ellenére professzor úr nagyon kedves és segítőkész volt és felajánlotta, hogy megpróbál segíteni. Néhány – igazán időigényes és hosszadalmas – korrekciós műtétet követően, a még ép, – a hüvelykujjhoz tartozó – idegpályával összekötné a másik 4 ujjat, és ha sikerül a műtét, ez az ideg fog gondoskodni, a többi 4 ujj mozgatásáról is, de sajnos csak úgy, hogy egyszerre fog mozogni mind a 4 ujj a hüvelykujjal együtt.
Vegyes érzelmekkel, elcsüggedve távoztunk, rossz visszaemlékezni mindarra, ami akkor a fejemben járt, – és mi minden járhatott a fiam fejében?
Néhány nap múlva egy éjszaka felébredtem, – a fiam már aludt, bementem a szobájába.
Csak ott álltam, néztem őt, ahogy alszik.
Egyszerre a szívemben megszólalt egy hang: „imádkozz, parancsolj az idegeknek, hogy megtalálván egymást forrjanak össze”.
Azonnal megtettem és Jézus Krisztus nevében parancsoltam. Vártam. Azt hittem nem történt semmi. De…Egy héttel később a fiam telefonált: „apa, valamit érzek már az egyik ujjamban, és megmozdult egy picit”…….és akkor elkezdődött, 2….3….4. majd a többivel ugyanez történt.
Szerintem azon az éjszakán, mikor imádkoztam és parancsoltam, az
Igaz-i Sztársebész elvégezte a műtétet.
Írta mM
.jpg "dscf7164 (Custom)")
2010. március 26. péntek 20:12-kor
a férjemnek azt mondta a szemészadjuntus, szeme olyan állapotban van, hogy nem tud vele mit kezdeni.
segítsetek abban, hogy olyan imaharcos tudjak lenni, hogy parancsolni tudjak a szemidegek érszűkületeinek, hogy férjem visszanyerje látását, mert nagy hitet próbáló mindkettőnk részéről.A legnagyob betűs Bibliát még nagyítóval sem tudja olvasni. Még nem vak, de reméljük nem is lesz azzá.
Isten áldja segítségeiteket.
2010. március 29. hétfő 22:35-kor
Kedves Soltmagi,
Sok keresztény azt hiszi, hogy Isten olyan, mint egy automata. Nekem Jézus azt mutatta meg az életével, hogy mindennek van miértje és megoldása. A próbák, ez lehet anyagi, lelki, egészségügyi, családi, stb. a benne lévőket kell, hogy erősítsék, és rávilágítsanak Jézus életünkben való jelenlétének fontosságára. Jézus érdekelve van a mi problémáinkban, és Ő meg is oldja, ha mi átengedjük neki. Az Ő vezetését át kell venni, az élet minden percében. Ha nem tudjuk, vagy ha nem értjük, akkor csendesedjünk el, hogy tudjon szólni hozzánk. Keresztények a sok “imádkozás” közben elfelejtik meghallani Isten vezetését. Sokan “imaharc” közben saját hagjuk által kirekesztik Istent, és mint egy automatát feltöltik kéréssel, aztán megnyomják az “ámen” gombot és várják a sok “áldást”. NEM!!! Isten azt mutatta, hogy Ő mi értünk jött. Sokkal jobban szeret minket, minthogy azt a sok kérést, amit kérünk, és amik a javunkra nem válnak (elválasztanak Tőle) teljesítse. A jó hír az, hogy a férje szemét meg tudja Jézus gyógyítani, de előbb az Ő országát (az Ővele való személyes kapcsolatot) kell keresni.
Isten áldását kívánom életükre.
Tonito
2010. március 31. szerda 06:30-kor
Kedves Soltmagi!
Kívánom tiszta szívemből, hogy férjed problémája megoldást nyerjen és ez az üröm örömre forduljon.
Teljes mértékben egyetértek Tonito gondolataival, valóban arról szól a történet, amiről ő ír.
Meggyőződésem, hogy életünk örömteli és szomorú történései mind mind jelzések és Őtőle jönnek, – dacára annak, hogy sokszor számunkra nehezen értelmezhető tartalommal bírnak. Sok esetben átéltem, hogy az ilyen üzenetek kicsomagolásakor végül rábukkantam az Ő féltő szeretete üzenetére.
Úgy gondolom, hogy mindnyájunknak őrizkednünk kell attól, hogy “gépiesen” reagáljunk le dolgokat. A lényeg mindig mélyen van. A “hazugság fejedelme” szüntelenül felszínes gondolkodásra sarkall bennünket,ne dőljünk be neki!
Megemlékezem Rólatok imádságaimban!
Üdvözlettel:
Tékozló