„És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e azért?”
Az emberi test, Isten csodálatos analógiája a Krisztus Testét illetően. Csak egy kicsit alaposabban oda kell figyelnünk a működésére, hogy hogyan is látják el feladatukat a tagok, szervek egyen-egyenként ahhoz, hogy az emberi test egészségesen működjön. Ahogy nézem, – így kívülről – csak azt látom, hogy zökkenőmentesen harmonikusan működik. Gondolkodtam, hogy is lehetséges ez? Nos, arra a konklúzióra jutottam, hogy a szervek „egymást különbnek tartják”. Mit is értek ezalatt? Hát miközben mindegyik ellátja a maga speciális, Istenadta (rész) feladatát, amit csakis ő tud ellátni, értékeli a másik szerv másságát, csodálja annak tulajdonságait, hisz őbenne nincs meg az a képesség, hogy ellássa azt a feladatot, amit a másik tesz. Miközben pedig a „közfeladatot” ellátja, – értem ezalatt, hogy az őrá bízott részfeladatot teljesíti, amiért teremtve lett, és a testbe helyeztetett,- önmagát is „ellátja”, de eközben a többi szerv teljesítményeinek is „haszonélvezőjévé” válik, de ugyanakkor a test is élvezi az ő részfeladat ellátásának pozitív következményeit, teljesítményeit. Hallom, ahogy a tüdő – az ő csodálkozásának hangot adva – azt mondja a szívnek: „ó, te milyen tökéletes pumpa vagy, köszönöm, hogy ellátsz vérrel engem, én ezt nem tudnám csinálni.” Erre a szív így válaszol neki: „hát ez semmiség, én téged csodállak, ahogy te engem ellátsz oxigénnel, hisz mozdulni sem tudnék anélkül, köszönöm neked.” Majd hirtelen feltűnik nekik a máj, – az ő szinte passzív mozdulatlanságában, – az ember azt hinné, lustálkodik. De rájönnek, hogy ő is dolgozik, mégpedig kitisztítja belőlük a mérgeket, megmentve őket, és az egész testet a mérgezéstől. Így aztán, most már ketten dicsérik a májat, aki feltűnés nélkül végzi a maga Isten adta feladatát. És hallom, amint egymást értékelik, dicsérik, felismerték, hogy az egyik nem tudja a másik feladatát elvégezni. Tudják, hogy az a feladatuk, hogy, amiért odateremtettek a testbe, azt ellátva, „bedolgozzanak” a testbe. Mindeközben az eszükbe sem jut kritizálni egymást, hisz egyet biztosan tudnak, mégpedig, hogy nélkülözhetetlenül SZÜKSÉGÜK VAN EGYMÁSRA! Sorolhatnám tovább, ahogy a szervek, tagok beszélgetnek, és értékelik egymást, és eközben tudják, hogy ezt a harmóniát úgy tudják megtartani, hogy a FEJ, a FŐ irányítása alatt maradnak.
Egymást különbnek tartják, mert felismerték, hogy ha bármelyik szerv kihagy, a test szenvedni kezd. Te melyik tag vagy a testben? Észrevetted-e már, hogy a melletted lévő tag(ok) nélkül hiányt szenvedsz te, és a test is? Értékelted e már a másik tagok szolgálatát, vagy csak a magadét tartod fontosnak? Kezdjünk el gyönyörködni a másikban is, értékelni annak teljesítményét! Hisz jól tudod te is, hogy ha bármely szerved szenved, és “kihagy”, mit jelent az a testednek! Kezdd el különbnek tartani a másikat, még ma! Az Úr áldjon meg bennünket ebben.
mm
