Az alábbiakban leírt levelet a minap egy testvér kapta és elmondta, hogy miután elolvasta, azt, – a reggel még nem igazán derűsnek induló – napját teljesen bearanyozta.
Igen, igaz az Ige, egyáltalán nem hiábavaló a mi munkálkodásunk. Lehet, hogy azonnal nem válik nyilvánvalóvá vetésed a testvérekben, de semmiképpen se hidd, hogy a „levegőbe beszélsz”. Ó, hányszor megfordult már nekem is ez a gondolat a fejemben!
Bizony hajlamosak vagyunk arra, hogy azonnali, látható, markáns, feltűnő eredményeket várunk testvéreink életében, – de a kérdés az, hogy vajon így van ez a mi életünkben?
Nos embere, – esete válogatja, de egy dologban azonban biztos lehetsz: a te munkálkodásod nem hiábavaló!
Szolgáljon mindannyiunk buzdítására az itt olvasható levél, aranyozza be a te napodat is!
„Legutóbbi beszélgetésünk óta rengeteg gondolat kavarog a fejemben arról, amit az Úr általad üzent, viaskodtam érvek-ellenérvek sokasága jelent meg lelki szemeim előtt. Éreztem, azt hogy várólistán vagyok, bár a lelkem mélyén azt is tudtam miért de, mindig elhessegettem a gondolatot. Néhány átforgolódott éjszaka után arra az elhatározásra jutottam, hogy ha az Úr azt várja tölem, hogy helyes döntésre jussak a házasságomat illetően, amellyel együtt jár, hogy a családom további életében is aktívan részt vállalhatok, akkor meghajlok akarata előtt. Hogyan tudnák helyes példamutató, Istent félő életet élni, hirdetni, ha a saját családi életem zűrös. Istennek tetsző életet akarok élni, bízom, hogy a Jóisten a legjobbat akarja nekem és családomnak és az egész emberiségnek. Döntésem meghozatala óta a lelkem háborgó vihara teljesen lecsendesült, szívem megtelt békességgel, és szeretettel fordulok a Jóistenhez. Mérhetetlen hálával tartozom Neked és feleségednek a rengeteg szeretetért segítségért, amit kaptam, és amit vélhetőleg kapok. Sokat kell még tanulnom, és szeretném, hogy jobb emberré váljak és hogy jól szolgálhassak. Akkor kezdődött meg egy Új Szép Szeretetteljes Békés élet, amikor befogadtam az Urat. Lassan éreztem a szívem mélyén a napról-napra történő változást, voltak pillanatok, amikor megrémültem, aztán pedig szomjaztam az újabb változásra. Azért még időnként lehetnek buta, kusza gondolataim megnyilvánulásaim,ezért elnézést kérek, bár hamar kapok visszacsatolást . Nem tudok eléggé hálával gondolni mindazokra a csodálatos tettekre-gondolatokra, amit kaptam Tőletek. Készülök, hogy bizonyságtételem során megvalljam mindazt a csodás változást, újjászületést, ami belsőmben történt.Ilyen osztatlan szeretetet, elfogadást, terelgetést a szüleim óta nem kaptam. KÖSZÖNÖM!!!KÖSZÖNÖM!!KÖSZÖNÖM!!”
olvasói levél
