FGBMFI

A VÉGSŐ DIMENZIÓ

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés
Demos Shakarian
Első rész
A legjobb kiindulópont: a múltunk
Második rész
Dimenzionális kapcsolatunk Jézussal
Harmadik rész
A teljesség dimenziója

DEMOS SHAKARIAN

Kedves Munkatársam!
A közelmúltban pénzügyi dolgokról, e szolgálat látomásának fokozódó intenzitásáról, valamint ar-ról írtam egy hasonló könyvecskét, mennyire fontos, hogy „e végső idők” generációjában találjunk olyan embereket, akik újra meglátják Isten dicsőségét az életükben!
Ebben a füzetben arról fogok beszélni, hogy hitem szerint kik lesznek Isten felkentjei az utol-só idők ezen generációjában, hogyan készíti fel őket Isten, és hogyan járnak majd isteni hatalom-mal, hogy kinyilvánítsák Isten akaratát ezekben a Jézus visszatérése előtti utolsó napokban.
Egy csodálatos kinyilatkoztatást fogok megosztani veletek, egy teljesen új dimenziót… egy olyan erőteljes, olyan megdöbbentő dimenziót, amit én VÉGSŐ DIMENZIÓNAK nevezek.
Ha egyetlen ember is eljut Isten VÉGSŐ DIMENZIÓJÁBA, többet tud majd tenni, mint egy egész hadseregnyi közönséges keresztény harcos.
Az idő rövid, és Isten olyan elkötelezett, szenvedélyes embereket keres, akikre rábízhatja a VÉGSŐ DIMENZIÓJÁT, hogy a világnak még egy utolsó esélyt adjon, hogy elfogadják Őt megvál-tójukként.
Istennek terve van, az egész világot érintő terve, melyet meg kell valósítania, és AZ Ő NÉPÉT AKARJA FELHATALMAZNI arra, hogy ezt a tervet véghezvigyék.
Azért írom ezt a könyvet, hogy látást adjak a jövőnkről, hogy szellemi bepillantást adjak abba, mivé leszünk majd egy napon… Isten dicsőségére! Őszintén imádkozom azért, hogy ezek a lapok arra késztessenek benneteket, hogy keressétek azt a VÉGSŐ DIMENZIÓT, amelyet Isten kínál nekünk.
Az Úr utolsó idők béli szolgálatában:
Demos Shakarian

Ui.: A könyv elolvasása után, kérlek, írjátok meg nekem, hogyan érintette meg a mondanivaló a szíveteket. Isten áldjon meg benneteket.

A LEGJOBB KIINDULÓPONT: A MÚLTUNK

Néha, ha nagyot akarunk előrelépni, vissza kell térnünk a múltunkhoz.
Mindazt, amit ebben a könyvecskében el akarok mondani, nehéz lenne elhinni, ha a múlt nem tanúskodna az igazáról.
Egy rövid időre szeretnélek visszavinni benneteket a múltba, amikor Isten fenséges ereje egyértelműen kinyilvánította magát sok keresztény életében. Abba az időbe, amikor az embereket, még a keresztényeket is, megdöbbentette az a tudás, az a bölcsesség, azok a próféciák, azok a láto-mások és az az erő, amellyel az a néhány ember rendelkezett, akik különleges közelségben voltak Jézussal.
1891. május 25-én nagyapám sógora, Magardich Mushegan azt mondta nagymamámnak, hogy pontosan egy év múlva fiút fog szülni.
És 1892. május 25-én, pontosan egy évvel később, nagymama valóban fiúnak adott életet (apámnak), akit Izsáknak – az Ígéret gyermekének – neveztek el.
Ez az alig egy évszázada beteljesedett prófécia ámulatba ejtett szinte mindenkit, aki hallott róla, pedig Isten világosan megmondta az Igéjében, hogy a gyermekei képesek lesznek prófétálni.
„És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.” (ApCsel 2,17)
Amikor Izsák nyolcéves volt, és a családja még a kis örmény hegyi faluban, Kara Kalában élt, híre jött, hogy száz orosz keresztény hittérítő közeleg a hegyeken át echós szekerekkel.
Szokás volt Kara Kalában, hogy lakomát rendeznek a látogatóba érkező keresztények tiszte-letére. Így nagyapám azonnal kiment az istállóba, hogy kiválassza a lakomára levágandó bikát, de nem talált egyetlen kövér bikát sem, amelyik hibátlan lett volna.
Habár Mózes 3. könyve alapján tudta, hogy nem szabad az Úrnak semmi hibásat felajánlani, levágott egy fél szemére vak bikát, és elrejtette a fejét.
Amikor az étel elkészült, mindnyájan leültek az asztalhoz, de mielőtt áldást mondhattak vol-na, az orosz pátriárka fölemelte a kezét és leállította az imádkozást, odament az istállóhoz, s megta-lálta a hibás bikafejet, ami egy zsákban, egy halom búza alá volt elrejtve.
Nagyapa döbbenten és csodálkozva kérdezte: – Honnan tudtad?
– Isten megmondta nekem – felelt a pátriárka, és feltett nagyapának egy életbevágó kérdést: – Nem gondolod, hogy Isten ma is úgy beszél a népéhez, mint régen?
Ez a kérdés és ez az esemény volt a kiindulópontja a nagypapa életében végbemenő változá-soknak.
Élt Kara Kalában egy prófétafiú, akik Efim Klubnikennek neveztek. Egy alkalommal a fiú hét napon és hét éjjelen át imádkozott, és Isten látomásban különleges térképeket, valamint egy gyönyörı kézírással írt szöveget mutatott neki. Efim nem tudott sem írni, sem olvasni, de a látomása annyira világos volt, hogy a szöveg minden betűjét és a térképek minden részletét le tudta másolni egy papírlapra.
A látomás egy elközelgő, kimondhatatlan nagy tragédiáról szólt, s arra figyelmeztetett, hogy a Kara Kara-i lakosoknak el kell menekülniük egy bizonyos, biztonságot nyújtó helyre.
Egyesek hittek a próféciának, mások gúnyolódtak rajta – a tragédia mindenesetre bekövetke-zett.
A látomás valósággá vált – azok számára is, akik hittek benne, és azok számára is, akik nem. 1914-ben mindazokat, akik nem menekültek el, a megszálló törökök megölték vagy a sivatagba űz-ték.
Isten ezt a részletes látomást nem egészen száz évvel ezelőtt adta.
Nos, hadd kérdezzem meg tőled…
Isten száz évvel ezelőtt beszélt a népéhez, most viszont nem?
A próféciák befejeződtek Efimmel? Efim halálával véget értek a mennyei látomások?
Természetesen nem.
Semmi sem utal erre az Írásban, és a haldokló világunk erőteljes szellemi szükségei igazolják e hatalmas mennyei ajándék folytatólagosságát.
De ha Isten nem szüntette be ezeket az ajándékokat, miért van az, hogy oly sok keresztény nem hallja Isten szavát, nem prófétál, és nem kap látomásokat?

DIMENZIONÁLIS KAPCSOLATUNK JÉZUSSAL

Mielőtt Jézus megszületett Betlehemben, csak néhány kiválasztott ember hallotta Isten hangját.
Ezek a választottak az Ószövetség pátriárkái voltak, olyanok, mint Ábrahám, Izsák, Jákób és József, illetve a próféták, mint például Ézsaiás és Ezékiel. Ezek a pátriárkák és próféták meghallot-ták, mit mond Isten, majd ezt megosztották mindazokkal, akik hajlandók voltak meghallgatni őket.
De mikor Jézus megszületett, új dimenzióba kerültünk. Jézust sok ezren hallgatták, és Rajta keresztül sokan hallották és látták Istent.
„A ki engem látott, látta az Atyát”. (Jn 14,9)
Jézus a szellemi kapcsolat új dimenzióját adta nekünk. Elhozta Isten szavát, az Ő hangját, az Ő tudását, az Ő érintését ezreknek, olyanoknak, akik azelőtt soha nem remélhették volna, hogy ilyen közeli kapcsolatban lehetnek a Mennyel.
Ebben a dimenzióban, a Jézussal való közeli kapcsolatban úgy áradtak a hatalmas csodák, mint a hulló levelek vagy mint a zúgó folyó. Mindenütt csodák történtek, amerre Jézus járt!
Ám amikor Jézus velünk volt, testi dimenziójában, és szemtől szemben tanította a népet és hihetetlen csodákat tett, sokan akkor is elutasították Őt, és nem hitték el, Ki Ő. Sok ezren nem akar-tak tudomást venni az üzenetéről és a csodáiról!
Jézus önként jött el hús-vér dimenziójában, egy nagyon is konkrét korlátokkal rendelkező dimenzióban. Ha valaki látni akarta Jézust, ott kellett lennie, ahol Ő volt, akkor, amikor Ő is ott volt. Még ha valaki elég közel tudott is kerülni Hozzá, hogy személyesen láthassa, lehet, hogy a tömeg miatt Jézus mégis csupán egy távoli alak maradt számára a messzi hegyoldalban. Korlátok voltak.
Amikor viszont Jézus felment a Mennybe, újabb kapcsolatba, újabb dimenzióba léptünk vele. Jézus megígérte, hogy „elküldi a Vigasztalót”, aki bennünk lakozik, és állandóan velünk lesz. Ez a vigasztaló állandó, közeli társunk lesz, akit nem korlátoz hely és idő.
Tudjuk, hogy ez a Vigasztaló a Szent Szellem. Akkor jött el, amikor Jézus elment, és velünk van most is… benne lakik mindenkiben, aki keresi Őt és vágyik az Ő Jelenlétére.
Mekkora hatalom van ebben a dimenzióban!
Ebben az új dimenzióban mindenki személyesen hallhatja Isten szavát, és a nap minden per-cében érezheti, hogy benne lakozik a Szent Szellem.
Mekkora változás ez a pátriárkák és a próféták első dimenziójához képest, amikor csak né-hányan hallották Isten szavát, és a második dimenzióhoz képest is, amikor csak néhányan kerülhet-tek elég közel Jézushoz, hogy lássák Őt és hallják Őt beszélni.
Az első két dimenzió erőteljes és jelentőségteljes volt a maga idejében, de ez az új dimenzió, amikor a Szent Szellem közvetlenül bennünk lakozik, messze fölülmúlja az első kettőt robbanásszerı szellemi áttörésekben!
Kedves olvasó! Amit most olvasni fogsz, az egy olyan szellemi kinyilatkoztatás, amely meg fogja változtatni az életedet… hiszen egy még intenzívebb szellemi dimenzió vár rád!

A VÉGSŐ DIMENZIÓ

A végső dimenziónak nincsenek korlátjai. A szellemi erőnek olyan dimenziója ez, amelyet csak keve-sen tapasztaltak meg. Habár ez a dimenzió minden keresztény ember számára elérhető ezekben az utolsó időkben, Istennek csupán néhány embere fogja ezt megtapasztalni.
Mind ez idáig sok keresztény volt hajlandó ismerni valamit Istenből, s megelégedett azzal, hogy alkalmanként hallotta a hangját, és őszintén hitte, hogy a Szent Szellem bennünk lakozása a legközelebbi kapcsolat, amit Istenünkkel fenntarthatunk.
De ezekben az utolsó időkben Isten olyan különleges népet keres, akik nem érik be keveseb-bel, mint magával az Isten által kínált teljességgel.
Hogy megértsük, mi hiányzik ahhoz, hogy elérjük ezt a dimenziót, hadd szóljak arról, milyen jól boldogul a világ egy szegényes másolatával mindannak, amit Isten kínál nekünk.
Nehéz dolog bevallani, de a világ többet tesz az ő isteneiért, mint amit mi teszünk a mi Iste-nünkért, aki az egyetlen igaz Isten.
Lássuk a bizonyítékot.
A világi embernek egy mütyür (bármilyen termék vagy szolgáltatás, ami egy üzletembert láz-ba hozhat) az istene lehet. Hisz a mütyürjében, fáradhatatlanul, éjt nappallá téve, heti hét napot, hét-ről hétre, ha kell, akár hónapokon vagy éveken át dolgozik a mütyürjéért. Kívül-belül, minden porci-káját ismeri a mütyürjének. Akivel csak találkozik, mindenkinek a mütyürjéről beszél. Elmondja ne-kik, milyen jó, mit tud, és miért szükséges föltétlenül, hogy azoknak az embereknek is legyen egy ilyen mütyürjük.
Ez az üzletember annyira bele van bolondulva a mütyürjébe, hogy erejét nem kímélve, min-den követ megmozgatva, az utolsó fillérjét is rááldozva mindent megtesz azért, hogy az egész világ megismerje és elfogadja az ő mütyürjét!
És ebből az erőfeszítésből gyakran világi „csoda” történik. Jóformán semmiből nagy vagyont hoz létre, munkahelyeket teremt, és lehet, hogy még világhírı is lesz.
A világnak a mütyüristeneivel elért sikerei is gyakran kimerítik a csoda fogalmát. H. R. Perot 1962-ben 1000 dollárral indította az üzletét, az E. D. S.-t. 1984-ben pedig 2,5 milliárd dollárért adta el a General Motorsnak!
Nos, ez egy robbanásszerı áttörés volt!
De ezek a hihetetlen erőfeszítések és sikerek nem egyedülállóak. Gyakran olvashatunk H. R. Perot-hoz hasonló emberekről és sikereikről.
Nos, hadd kérdezzem meg: ezeknek az üzletembereknek nagyobb piacuk vagy vonzóbb mü-tyürjük van, mint Isten, akit mi szolgálunk?
Több ember van, akiknek H. Ross Perot mütyürjeire van szüksége, mint akinek Jézusra?
Összehasonlítható-e bármelyik ember alkotta mütyür Jézussal?
Ha mi jobbat tudunk ajánlani a világnak, és olyan piacunk van, ahol milliárdok várnak arra, hogy halljanak Jézusról, akkor miért van mégis az, hogy a világ nagyobb sikereket ér el a saját istenei bemutatásával, mint mi az egyedül igaz Istenünk bemutatásával?
A válasz itt van a szemünk előtt.
A világ, amikor hisz a mütyürjében, hajlandó MINDENÉT kockára tenni érte!
Mindig van néhány megszállott, különleges ember, aki szívesen kockára tesz mindent a mü-tyürje érdekében. Ezekben az emberekben, akik az életüket a szenvedélyüknek áldozzák és szentelik, egy különleges, áttörő erő bontakozik ki, amely aztán hatalmas világi sikerekre vezeti őket.
Sajnos a mai keresztények nem mutatnak ugyanolyan elszántságot, ugyanolyan hajlandóságot az áldozatra, mint amilyet sok üzletember mutat a terméke érdekében.
De mindaz, amit a világ tett, még azok a dolgok is, amiket Isten nagy emberei vittek véghez a múltban, nem nagyobbak, mint azok a dolgok, amiket Isten tartogat nektek és nekem – minden kereszténynek, aki készen áll, aki hajlandó és aki akar részese lenni az Ő teljes dimenziójának.
A végső dimenzió kiindulópontja: a döntés.
Akarod, hogy Isten jobban része legyen az életednek?
Ha igen, hajlandónak kell lenned áldozatot hozni, és megfizetni ennek az árát.
Hogy megértsük a végső dimenziót, először is meg kell látnunk egy különleges dolgot Isten tervében. Az ember bűnbe esése után Isten az ember visszaállítására egy lépésről lépésre történő folyamatot kezdett el, amely során segítette az embert, hogy megismerje Őt. Először úgy, hogy né-hány kiválasztott emberen keresztül szólt hozzájuk, majd lehetővé tette, hogy több ezren hallják Őt és lássák Őt mint hús-vér Jézust, majd pedig elküldte a Szent Szellemet, hogy állandó társa legyen az embernek.
Most, a teljesség dimenziója révén, megpróbálhatunk arra törekedni, hogy tökéletesen EGGYÉ VÁLJUNK JÉZUSSAL… teljes egységbe kerüljünk Istennel.
Az özönvíz óta Isten minden új dimenzióval mind közelebb próbálja vonni magához az em-bert, amíg ez a kapcsolat ISTENNEL VALÓ EGYSÉGGÉ nem válik.
Amikor elérjük ezt a végső dimenziót:
az Ő természete a mi természetünk lesz,
a Ő szavai a mi szavaink lesznek,
az Ő tudása a mi tudásunk lesz,
az Ő szeretete a mi szeretetünk lesz,
az Ő hite a mi hitünk lesz.
Amikor ez megtörténik, természetfölötti erőnk lesz:
Isten hatalmas munkáját végezni,
megtenni az Ő csodáit,
tudni az Ő akaratát,
meggyőződéssel és hatalommal mondani az Ő szavait,
kétségek nélkül élni és
Megváltónk, Jézus Krisztus hatalommal bíró, igaz tanújává lenni.
Amikor teljesen EGGYÉ VÁLUNK ISTENNEL, a világ ámulni fog azokon a csodákon, amiket teszünk, mivel olyan szavakat mondunk, amelyek viharokat csendesítenek le, és a hitünk he-gyeket mozdít el!
És…
újra különleges szavakkal fogunk prófétálni,
megkapjuk az Ő ismeretét,
részletes látást kapunk a jövőről,
és halljuk, hogy Isten egyenesen hozzánk szól…
mivel többé nem partnerei leszünk Istennek,
hanem EGYEK ISTENNEL.
Mind ez idáig a Jézussal való kapcsolatunk gyakran a munkaadó és a beosztott közötti vi-szonyra hasonlított. Mindketten alapvetően ugyanabban a környezetben vannak, és ugyanazok a fő célkitűzéseik, de gyakran nem ugyanazzal a szenvedéllyel, nem ugyanazzal a szívvel, nem ugyanazzal az odaadással dolgoznak. Mivel a beosztottak nem részesei a tulajdonnak, ritkán van meg bennük ugyanaz a mértékı elhivatottság a tulajdonosok ügye iránt.
Ritkán hajlandók áldozatot vállalni a cégért.
De hasonlítsuk össze ezt a fajta kapcsolatot a jobb kezünk, a szívünk és az agyunk között levő kapcsolattal. A jobb kezünk semmit sem fog tenni, amit a szívünk nem fogad el, és nem tud semmit sem tenni, amire az agy nem ad parancsot. A kezünk egy velünk, teljes egységben van ve-lünk.
Erről a fajta egységről beszélek a Krisztussal való végső dimenzió kapcsán.
Isten megmutatta nekünk az Írásban, hogy lehetséges ez a fajta kapcsolat.
Ádám azt mondta Éváról: „Ez már csontomból való csont, és testemből való test.”
A kapcsolatuk egység volt egymással.
De hogyan jött létre ez a kapcsolat? Ádámot megsebesítette Isten az oldalán, és ebből a seb-ből új élet keletkezett. Ez az új élet Éva volt, és ennek az új életnek a kapcsolata Ádámmal a „cson-tomból való csont” kapcsolat volt.
Ádám megsebesült az oldalán, hogy ez a kapcsolat létrejöhessen, s Jézus szintén megsebe-sült, hogy ti és én „csontomból való csont” kapcsolatban lehessünk Vele, olyan egységben, amely lehetővé teszi, hogy minden más szeretetet elhagyjunk, és csak Jézushoz ragaszkodjuk,
Az Efézus 5,30-ban Pál kifejti: mint ahogy Éva Ádámból való, úgy mi is Krisztusból valók vagyunk:
„Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók.”
Az Efézus 2,5–6-ban ez áll:
„…megelevenített együtt a Krisztussal… És együtt feltámasztott és együtt ültetett a meny-nyekben, Krisztus Jézusban”.
Akkor egyesülünk Jézussal, és maga Isten tesz Vele eggyé bennünket!
Ez az eggyé válás része Isten ránk vonatkozó tervének!
A végső dimenzió az, hogy egyek legyünk Jézussal, hogy úgy élhessünk, ahogy Ő élt, ismer-jük az Atya akaratát, és készek legyünk minden feláldozni, hogy elérjük ezt a Isten által rendelt célt.
A probléma Ádámmal és Évával nem az egymással való kapcsolatuk volt, hanem az Istennel való kapcsolatuk.
De ha Isten megadta az embernek, hogy „csontomból való csont” kapcsolatban legyünk egymással, akkor biztos, hogy gondoskodott róla, hogy Vele is ilyen kapcsolatban lehessünk. A Bib-lia mint jegyességről beszél a Jézussal való kapcsolatunkról, olyan kapcsolatról, amelyben elhagyjuk apánkat és anyánkat, és egymáshoz tartozunk.

ÁLDOZAT ÉS SZENVEDÉS…
A KI NEM MONDOTT SZAVAK

Ha vágyunk arra, hogy EGGYÉ LEGYÜNK ISTENNEL, és szeretnénk az Ő tudásának, az Ő hité-nek és az Ő erejének birtokában lenni, akkor készen kell állnunk arra, hogy mindent, amink van és mindent, amik vagyunk, átadjunk Neki, és hajlandónak kell lennünk feláldozni magunkat, úgy, ahogy Ő feláldozta magát.
A legtöbb keresztény egységes abban, hogy mindnyájan vágyunk Isten ajándékai után, de kevesen választják azt, hogy megtapasztalják az Ő szenvedését is.
Ne felejtsük el, Isten az egyetlen Fiát áldozta fel!
Ha EGYEK AKARUNK LENNI ISTENNEL, semmi, amit birtokolunk vagy amit birtokolni remélünk, nem lehet olyan értékes, hogy ne lennénk hajlandók feláldozni azt. Keresztény életünkben sokat olvasunk és tanulunk az imádkozásról, az adakozásról és a dicséretről…
– de nagyon keveset hallunk a szenvedésről és az áldozatról.
Csak meg kell néznünk a mártírok történetét, és látnunk a vér vörös foltjait, az oly készsége-sen hullatott vérük foltjait, hogy rájöjjünk, milyen keveset is adtunk mi.
A mártírokat gyakran börtönbe zárták, máglyán vagy olajban megégették. Közülünk ki szen-vedett ennyit Jézusért? És ki lenne hajlandó rá?
Jézus áldozatot hozott, és a tanítvány nem lehet nagyobb a Mesterénél!
Ő az önmegtagadása révén végezte be azt a munkát, amit az Atya rábízott.
Az az igazság, hogy a világ sokszor kész többet szenvedni és nagyobb áldozatot hozni a mü-tyürjeiért, mint mi a drága Jézusunkért.
Pál azt mondta: „Mert én immár megáldoztattam [az angolban: készen állok a megáldozta-tásra]…” (2Tim 4,6)
Pál naponta szembenézett a halállal Jézusért. Listrában megkövezték, és halottnak gondol-ván, a városon kívülre vonszolták. Filippiben megverték. Vállalta a lefejeztetést a Megváltójáért.
Pál azért ért el oly sokat, mert készen állt és hajlandó volt szenvedni, és mindent feláldozni Jézusért.
Hogy különleges felkészítést kapjunk ezekben az utolsó időkben, nekünk is készen kell áll-nunk, és hajlandónak kell lennünk szenvedni, és mindent feláldozni Érte!

A VÉGSŐ DIMENZIÓ: A JÉZUSSAL VALÓ AZONOSSÁG, AZ ISTENNEL VALÓ TELJES EGYSÉG.

Mikor ebben a dimenzióban járunk:
TUDNI FOGJUK AZ AKARATÁT,
AZ Ő HITÉVEL FOGUNK RENDELKEZNI,
AZ Ő SZERETETÉT FOGJUK KIMUTATNI,
AZ Ő TERMÉSZETÉT FOGJUK TÜKRÖZNI,
ÉS AZ Ő EREJÉVEL FOGUNK CSELEKEDNI!
Ahhoz, hogy elérjük ezt a végső dimenziót, szükség van:
A HAJLANDÓSÁGUNKRA, HOGY MINDENT NEKI RENDELJÜNK ALÁ, A SZENVEDÉSÜNKRE ÉS AZ ÁLDOZATUNKRA AZ Ő TERVE MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT – NEM MAJD VALAMIKOR A JÖVŐBEN, HANEM MOST!

BELÉPÉS A VÉGSŐ DIMENZIÓBA

A végső dimenzió mindenki számára elérhető, aki vágyik rá, de csak az odaadásunk, az áldozatunk és az engedelmességünk révén valósulhat meg.
Amikor Isten arra kérte Józsuét, hogy foglalja el Jerikót, speciális instrukciókat adott neki.
Józsuénak és embereinek hét napig a város körül kellett járniuk, majd a hetedik napon meg kellett fújniuk hét kürtöt. Isten megígérte nekik, hogy ha követik ezeket az utasításokat, Jerikó falai le fognak omlani.
Nos, nem lehetetlen feladat hét napig egy város körül járni, és igazán egyszerı dolog megfújni egy kürtöt… de nagyon nehéz megérteni, miért akarta Isten, hogy ezeket a dolgokat tegyék. A törté-nelem arra tanította az embert, hogy győzni egyedül nyilakkal, lándzsákkal és egyéb fegyverekkel lehet… nem pedig azzal, hogy körbe-körbe járunk a falak mentén és trombitát fújunk.
Ugyanez az elv vonatkozik a mi utunkra is az Istenben való végső dimenzió felé.
Nem nehéz teljesen alárendelnünk magunkat Krisztusnak, ha ezt őszintén akarjuk, de gyak-ran nehéz megértenünk, hogy amikor az életünk simán és problémamentesen zajlik, miért engedi meg Isten, hogy bizonyos körülmények belépjenek az életünkbe, amelyek áldozatot és fájdalmat kö-vetelnek tőlünk.
A sima út gyakran a kevéssé elkötelezettek útja, s ritkán a teljesen elkötelezetteké.
Ha a parton vagyunk, tudjuk, hogy vihar dúl a tengeren, de minket nem dobálnak, és nem borítanak fel a hullámok.
A hajóban egyek vagyunk a viharral. Amikor mi, keresztények beszállunk a hajóba, és telje-sen EGGYÉ VÁLUNK JÉZUSSAL, egyek kell maradnunk Vele a sima úton… és a vihar idején is.
Miért kockáztassuk, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljünk a viharos tengeren?
Ha Jézusban megvolt a bátorság, hogy felborítsa a pénzváltó asztalt a templomban, és kelle-metlen helyzetbe kerüljön a viharos tengeren, mi pedig szeretnénk egyek lenni Vele, akkor nekünk is hajlandóknak kell lennünk ugyanazt tenni!
Jézus azt mondta: „Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát csele-kedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem.” (Jn 6,38)
Ez a mi feladatunk… Isten Akaratát keresni, nem a sajátunkat, nem számít, mibe kerül. Jézus annyira megüresítette magát, hogy hajlandó volt elszenvedni az ütéseket, a töviskoronát, az ostoro-zást és a kereszthalált is!
Ez a fájdalom nem az Ő akarata volt… De tudta és megértette, hogy mindez az Atya akarata volt, amikor eljött az Ő órája.
Jézus példát állított a követői elé, hogy ők is részesülhessenek abban a speciális kapcsolat-ban, amelyben ő volt az Atyával.
A szenvedés része a szellemi programcsomagnak.
„Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigaszta-lásunk is a Krisztus által.” (2Kor 1,5)
Van valami, amit legtöbben elmulasztunk keresni keresztény életünk folyamán, egy mélyen bennünk élő esszencia, amit csak keveseknek sikerült megismerni vagy megértetni: amit a Biblia „szellemi ember”-nek nevez (1Kor 2,11). Ez a nagy „vagyok” mélyen benne rejtőzik minden ember-ben, s arra vár, hogy életre keljen.
A végső dimenzióban ez a szellemi ember életre kel, és mi EGGYÉ VÁLUNK VELE, s a belső bizonyságunk az Ő természetfeletti erejének és kisugárzásának külső megnyilvánulásává válik.
Lám, milyen közel volt Jézus az Atyjához:
„Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja csele-kedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.” (Jn 5,19)
Jézus annyira megüresítette magát a saját vágyaitól, a saját terveitől, a saját szükségleteitől, hogy egyedüli célja az volt, hogy teljesítse Isten akaratát, aki Őt elküldte. Olyan szoros közösségben élt az Atyával, hogy semmit sem tudott megtenni, ami nem az Atya akarata volt.
Jézus példát adott.
Isten egyszer eljött, és közöttünk élt.
Elküldte a Szent Szellemét, hogy bennünk éljen.
Most azt kívánja, hogy egyek legyünk Vele.
Oly sok üzletember, akivel beszélek, úgy gondol az életére, mint fizetésnaptól fizetésnapig tartó időszakokra.
Nekünk viszont rá kell jönnünk, hogy az életünk állandóan az örökkévalóság határán áll. Isten eljött hozzánk, az örökkévalóságból az időbe, hogy megismerjük Őt, és egy napon, hamarosan, elmenjünk az időből az örökkévalóságba.
Kérd az Urat, hogy segítsen túlnézni a befizetendő számlák és az égető szükségletek napi körülményein, és adjon neked egy folyamatosan erősödő kapcsolatot Jézussal, mint égető szenvedé-lyeddel!
Az Atya akarata az abszolút első az életedben?
Jézus azt mondta: „A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.” (Jn 14,10) Olyan tökéletesen kiürített volt a Fiú az Atya akarata előtt, hogy Ő Benne lakozott, és Rajta keresztül szólt… vagyis egy volt az Istennel.

SZENVEDÉLY ÉS LÁTOMÁS

Mi az a világi emberben és a mütyürjeivel való kapcsolatában, ami arra készteti, hogy földi csodának tűnő dolgokat hajtson végre?
Hogyan lehetséges az, hogy egy ember, mint H. Ross Perot, egy ezerdolláros befektetésből két és fél milliárd dolláros céget hoz létre, a másik ember pedig egész életében dolgozik, de még egy takarékbetétkönyvet sem tud felmutatni?
Mi a különbség azok között, akik nagy dolgokat visznek véghez és azok között, akik nem?
A különbség a szenvedélyükben és a látomásukban van.
Ha a mütyürjük a szenvedélyük, és a világ a látomásuk, semmi sem állíthatja meg őket. A szenvedélyükkel bármilyen falat lebontanak, bármilyen hegyet megmásznak, és cápáktól hemzsegő vizekben úsznak.
A látomásuk akkor is továbblendíti őket, amikor a körülöttük levők azt mondják nekik: „Add fel, az álmod megbukott.”
Szenvedély és látomás… ez a különbség a kevéssé használt és a hatalmasan használt keresz-tények között is.
„Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul…” (Péld 29,18)
A szenvedélyben és a látásban van a különbség. Az kell, hogy minden másnál jobban akarjuk, hogy egyek legyünk Krisztussal.
De honnan vegyük a szenvedélyt?
A válasz egyszerı, mint Jerikó bevétele, ám ugyanakkor nehéz is, de csak azért, mert túl egyszerınek tınik. A válasz mindössze ennyi: akarnunk kell, hogy egyek legyünk Jézussal, mindennél jobban a világon.
Ez volt Jézus vágya és célja:
„Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem an-nak akaratát, a ki elküldött engem.” (Jn 6,38)
Jézus egy akart lenni Istennel, hogy kettőjük akarata egyként működjön.
„Semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok.” (Jn 8,28)
Jézus annyira megüresítette magát, hogy semmit sem cselekedett magától, hanem csak azo-kat a dolgokat, amelyek az Atyától származtak!
Az ember szenvedélyt érez azok a dolgok iránt, amiket az életben a legjobban akar. Láttál már valakit, aki szenvedélyt érzett valami iránt, amit nem akart?
Tiéd lehet a végső dimenzió abban a pillanatban, hogy a minden elemésztő vágyad az lesz, hogy
EGGYÉ LEGYÉL JÉZUSSAL.
Jézusnak nem az volt a szenvedélye, hogy a saját természete kedvére tegyen, hanem hogy az Atya akaratát cselekedje… ez volt az Ő MINDENT elemésztő célja és vágya. Jézust egyetlen szen-vedély motiválta és hajtotta… hogy az Atyának kedvére tegyen.
Raymond Masseyről – aki Lincolnt személyesítette meg a színpadon – azt mondják, soha nem volt elégedett a Lincolnhoz való hasonlatosságával, azt mondta, csak akkor hasonlítana hozzá eléggé, ha őt is meggyilkolnák.
Hányan nem vagyunk megelégedve a Jézusról való bizonyságukkal, csak ha minket is ke-resztre nem feszítenének?
A világ nagyon ügyesen magáévá tette a szavainkat, hogy létrehozza a saját csodáit. Tudják, ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, lelkesedésre és szenvedélyre van szükség. De a lelkese-dés, az enthuziazmus szó azt jelenti, „benne van az Isten”, és ez keresztény fogalom.
Azonban nézzük meg, milyen jól használja a világ a lelkesedést és a szenvedélyt a saját céljai-ra. Hányszor hallottuk már, hogy világi emberek azt mondták a mütyürjükről: „Ez az életem”?
Akárhová megyek a világban, mindenütt olyan embereket látok, akikben ég a lelkesedés és a szenvedély a termékeik iránt.
Miért ég oly sok világi ember a lelkesedéstől és a szenvedélytől?
Mert a mütyürjük az álmuk, a leghőbb vágyuk, a reménységük, és szilárdan hiszik, hogy ha mindent odaadnak a vágyukért, az álmuk valóra válik.
Hiszem, hogy meg fogjuk látni az utolsó idők béli keresztényeknek azt a választott csoport-ját, akik égnek a Jézus iránti lelkesedéstől és szenvedélytől… Ő lesz az álmuk, a leghőbb vágyuk, mindennapi reménységük!
Az Ő látása az ő látásuk lesz!
Az Ő akarata az ő akaratuk lesz!
Ezek az odaszánt szellemi harcosok legyőzik a világot, mert EGYEK LESZNEK JÉZUSSAL.
Az utolsó idők béli keresztények nem lehetnek túlságosan lelkesek, túlságosan „Istenben élők”.
A bennük élő Isten iránti lelkesedés és szenvedély olyan, mint az Égő Csipkebokor, tűz, amely erősen ég bennünk, de nem hamvaszt el bennünket.
Nem éghetünk túlságosan Istenért!
Hiszem, hogy eljön egy nap, amikor olyan szoros közelségben járhatunk Istennel, hogy az arcunk – mint Mózesé – természetfölötti fénnyel fog ragyogni:
„És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az ő orcájának bőre su-gárzik…” (2Móz 34,30)
Kezdj el imádkozni most rögtön, hogy Isten adja meg neked a vágyat, a szenvedélyt, a min-dent elemésztő vonzást, hogy EGY LEGYÉL JÉZUSSAL.

AZONOSSÁG ÉS EGYSÉG JÉZUSSAL

Amikor egy embercsoport, amelynek minden tagja EGY KRISZTUSSAL, összegyűlik, egység lesz közöttük, mert az életüket ugyanattól, Isten Szellemétől kapják!
Ugyanazok lesznek a céljaik, ugyanaz az elszántság, ugyanaz a szeretet él bennük, és ugyan-az a hajlandóság, hogy áldozatot hozzanak az Ő dicsőségére!
Nem uralkodhat megosztottság ezeken az összejöveteleken, mert ahol megosztottság van, ott bizonyára vannak olyanok a csoportban, akik nem EGYEK KRISZTUSSAL.
Jézus azt mondta: „Ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam”. (Jn 17,8)

Ha Jézus szavait szóljuk, EGYEK LESZÜNK A CÉLBAN, AZ ERŐBEN ÉS A SZENVEDÉLYBEN!
Látjátok, a Jézussal való végső dimenzióban az emberek hajlandók lesznek feláldozni szemé-lyes érzéseiket és személyes ambícióikat Krisztus ügyéért.
Ha meg akarjuk kapni a legjobbat, amit Isten tartogat számunkra, akkor – mint Ábrahámnak – nekünk is késznek kell lennünk a legdrágábbat letenni az oltárra, és hagyni, hogy Isten tegye, amit jónak lát minden kincsünkkel.
Ha EGYEK AKARUNK LENNI JÉZUSSAL, ha részesülni akarunk a koronájából és dicső-ségéből, hajlandónak és késznek kell lennünk részesedni a szenvedéséből is. Hagyni kell, hogy ke-resztre feszíttessünk Vele együtt, s fel kell adnunk mindenünket, amink van… még ha bele is halunk.
Ha nem tudod elfogadni a szenvedés koronáját, nem kaphatod meg a dicsőség koronáját!
„Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmas-ságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.” (Jel 5,12)
Jézus, akit egykoron töviskoronával koronáztak meg, most Királyként uralkodik, s a fején sok korona van… erő, gazdagság, bölcsesség, hatalmasság, tisztesség, dicsőség és áldás!
Hagynunk kell, hogy Vele együtt megfeszíttessünk, fel kell adnunk mindenünket, még az életünket is, ha meg akarjuk tapasztalni az áttörést a végső dimenzióba.
Ezekben a végidőkben Isten egy különleges népet keres, akik EGYEK AKARNAK LENNI ISTENNEL, olyan népet, amelyet nem lehet elszakítani Tőle, gyűlölje bár őket a világ, és üldözzék őket barátaik és családtagjaik. 0
„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm 8,38–39)
Nagyon gyakran nagyon sokan megengedjük, hogy a világban végzett munkánk elválasszon minket Istentől. Sokat tanultam mások példájából. Carey, a foltozóvarga, akiből nagy misszionárius lett, egyszer azt mondta: „Az én vállalkozásom az, hogy hirdessem az evangéliumot. Cipőket azért foltozok, hogy ki tudjam fizetni a számlákat.”
Stradivari úgy formázta a hegedűit, mintha azok „az örökkévalóság számára készültek” vol-na.
A munka, amit itt végzünk, időleges, de amit Isten számára végzünk, az az örökkévalóság-nak szól. Imádkoznunk kell, hogy az örökkévalóságnak ugyanaz a látomása lebegjen a szemünk előtt, és ugyanaz a szenvedély égjen bennünk, mint ami Stradivariban égett a hegedűi iránt, és amely-lyel Jézus végezte a Atya munkáját!

ERŐROBBANÁS AZ UTOLSÓ IDŐKBEN!

A végső dimenzióban járó emberek ROBBANÁSSZERÙ SZELLEMI ÁTTÖRÉST fognak megva-lósítani, ami hasonló lesz ahhoz az áttöréshez, amit most tapasztalunk a tudomány, a technológia és az emberek anyagi jóléte területén.
A tudomány napjainkban nem kis lépésekben halad előre.
Volt idő, amikor az „áttörés” szó valami annyira kiemelkedő dolgot jelentett, hogy az egész világot megdöbbentette. Ma a tudományos áttörések olyan mindennaposak, hogy gyakran alig vesz-szük őket észre. Egyszerıen nincs olyan szó, ami átadná, milyen INTENZÍVEK ÉS HATALMASAK a tudomány világában végbemenő áttörések.
Talán a „kvantumáttörés” lenne megközelítőleg a legjobb szó a napjainkban, a tudomány világában tapasztalható ugrások mértékének kifejezésére.
Az utóbbi időkben a tudósok kvantumáttöréseket vittek véghez annak a felfedezésével, ho-gyan lehet több ezer tonna súlyú vonatokat lebegtetni. Ezek a függő vonatok óránként több száz mérföld sebességgel száguldhatnak, mivel szinte semmi ellenállást nem kell leküzdeniük, rengeteg árut és embert szállíthatnak, s a mai, sínen futó vonatok üzemanyagigényének csupán a töredékét használják fel.
Hogy megragadd e találmány HATALMASSÁGÁT, képzeld el a legnagyobb vonatot, amit valaha láttál, amint a kifutópálya végén felszállásra készen áll!
Ezek az új mágneses vonatok ténylegesen repülnek… néhány milliméterrel a pályájuk fölött!
A technológia a korlátolt képzeletünket jóval meghaladó ütemben fejlődik. Nemrégen a Híres Feltalálók Csarnokában jártam, ahol beszéltem Raymond Damadiannal, egy olyan szerkezet feltaláló-jával, amely elektromágneses hullám segítségével kimutatja a szövetben a rákot. E felfedezés csodája abban áll, hogy a hullám mentes minden veszélyes röntgensugártól, és semmiben nem károsítja az emberi szervezetet. Raymond elmondta nekem, hogy járt a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Nem-zetközi Szövetsége találkozóira New Yorkban, és gyakran kérte Isten segítségét azokban az áttöré-sekben, amelyekre szüksége volt a találmánya kifejlesztésében.
Látod? A végső dimenzióban járt, mivel megüresítette magát, hogy Isten akarata történhes-sen a találmányával! Megüresítette magát, és bízott abban, hogy Isten megadja a válaszokat. Nem fantasztikus?
Ugyanezen látogatásom során a Híres Feltalálók Csarnokában találkoztam Wilson Greatbatchcsel, a pacemaker feltalálójával. Átölelt, és azt mondta, megkeresztelkedett a Szent Szel-lemben, és amikor segítségre volt szüksége a találmányával kapcsolatban, imádkozott!
Mivel ez a két ember átadta magát Isten Szent Szellemének, és megüresítette magát a szemé-lyes megoldásaitól és megoldatlan problémáitól, Isten áttörő felfedezésekkel ajándékozta meg őket!
Ma az emberek kimennek a határba, kiásnak egy kis földet, elkülönítik, megfőzik, kamrákat és billentyűket formáznak belőle, majd kinyitják az ember mellkasát, és kicserélik a beteg szívét ezzel a precíziós műanyagdarabbal.
Ezután megjavítják az ember hússzívét, és visszateszik a helyére. Ez a sebészeti kvantumug-rás tíz évvel ezelőtt még nem létezett.
Még az utolsó idős pénzügyek is mások, mint amilyenek korábban voltak.
Csupán egy évtizeddel ezelőtt az, hogy valaki milliomos lett, figyelemre méltó dolog volt. Ma Amerikában száznál is több ember válik milliomossá hetente! Az érték új fokmérője az, hogy valaki milliárdos… azaz ezermilliomos-e!
Az üzletemberek ma soha nem látott mennyiségı pénzt keresnek. Az a személy, aki a Nabisco eladását előkészítette, százmillió dollárt keresett csupán ezen az egy tranzakción!
Ezeknek a fejlődéseknek a szellemi perspektíváját tekintve, nem maguk az áttörések figyel-meztetnek arra, hogy az utolsó időkben élünk – hanem az áttöréseknek az INTENZITÁSA és a MÉRTÉKE!
Például az Írás azt mondja, hogy amikor a tudás növekedni fog, a földrengések száma növe-kedni fog és az éhínség is növekedni fog, akkor eljöttek a végső idők!
Tudtad, hogy több NAGYOBB földrengés volt az utóbbi húsz évben, mint az egész múlt században?
Természetesen földrengések mindig voltak. De a mai földrengések INTENZITÁSA és MÉRTÉKE jelzi az időt.
Egy hidrogénbomba – csupán egy – több száz atombomba pusztítását tudja elvégezni.
Isten mond nekünk valamit… ITT AZ IDŐ! Készülj!
Isten arra készül, hogy KVANTUMÁTTÖRÉS erejű robbanásokat hoz létre a szellemi éle-tünkben!
Amint láthattuk a gigantikus méretı ugrásokat a természet világában, ugyanúgy ROBBANÁSSZERÙ SZELLEMI ÁTTÖRÉSEKET fogunk tapasztalni a végső dimenzióban, ahol egy ember többet tesz Istenért ezekben az utolsó időkben, mint egy egész hadseregnyi közönséges harcos!
Jézus a CSODÁKNAK OLYAN INTENZITÁSÁBAN ÉS HATALMASSÁGÁBAN járt, AMILYET MÉG SOHA NEM LÁTOTT EZ A FÖLD. Mindazonáltal ez a csodálatos halatommal bíró Ember, az Isten Fia, azt mondta nekünk: „A miképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra”. (Jn 17,18)
Nemcsak hogy elküldött bennünket, hanem azt mondta, azokat a dolgokat fogjuk cselekedni, amiket ő, sőt még nagyobbakat is!
Érted ennek a kijelentésnek az üzenetét? A hatalomnak olyan szintjén működhetünk, ami nagyobb, mint ami Jézusnál megnyilvánult majdnem 2000 évvel ezelőtt!
Ezek az emberek, akikről Jézus beszélt, a végső dimenzióban tevékenykednek… nagyon kü-lönleges szavakkal fognak prófétálni… és a próféciáik meg fognak valósulni…
Ezek az emberek közvetlenül fogják hallani Istent.
Ezek az emberek ismét imádkozni fognak a betegekért… és azok meggyógyulnak!
Az utolsó idők jelei világosan látszanak, mint a gyülekező viharfelhők az özönvíz előtt, Noé napjaiban.
Eljött a végső dimenzió ideje.
Eljött az idő, amikor Isten felemeli választottjainak egy különleges csoportját, akik hajlandók szenvedni, és áldozatot hozni azért, hogy eggyé váljanak Istennel, s az ő végidős tanúságuk HATALMASSÁGA és INTENZITÁSA KVANTUMÁTTÖRÉSSZERÙ ÉBREDÉST fog hozni, olyat, amilyet a világ el sem tud képzelni!
Isten különleges végidős népet keres és készít fel, olyan népet, akik hajlandók és készek kvantumáttörésre a szellemi életükben.
Eljött az idő a JELENTŐS szellemi áttörésre Isten népe számára… az idő, amikor jobban megértjük Isten dolgait, az idő, hogy nagy látomásokat lássunk, hogy hatalmas csodatévő erővel rendelkezzünk, és hogy tanúságot tegyünk, mint a korai egyház mártírjai.

ÖREG LOVUNK, JACK

Néha egy apró változás az életünkben hatalmas jelentőségı lehet, de sokunk számára még egy apró változtatást is nehéz megtenni.
Éveken át öreg lovunk, Jack vitte a családunkat istentiszteletre vasárnap reggelenként. De végül 1925-ben egy napon Apa kitette az öreg Jacket a legelőre, és egy csillogó-villogó, új, fekete Studebakerrel cserélte őt fel.
Eljött az idő a változtatásra.
El tudod képzelni, hogy ma megpróbáljunk az öreg Jackünkkel istentiszteletre menni Los Angeles autópályáin?
Az új idők új módszereket kívánnak.
Ma, a természeti világban tapasztalható kvantumugrások ellenére Krisztus Teste gyakran megpróbál a mi generációnkra az öreg Jackkel hatni. A világ rakétaszerıen száguld a 21. századba, miközben sok felekezet és sok keresztény lassan poroszkál az öreg Jackkel, s nézi, amint a világ és az elveszett lelkek elszáguldanak mellettük.
Legyünk nagyon őszinték.
Sok egyháznak és felekezetnek hosszú időbe tellett elfogadni a telefon, az autó és a repülő-gép használatát. Sokuk még ma sem érti és ma sem használja a számítógépet – századunk egyik leg-főbb időkímélő berendezését!
De a végső dimenzióban való járáshoz modern gondolkodású emberekre van szükség, akik hajlandók megújulni és felhasználni a tudomány és a technológia minden rendelkezésre álló vívmá-nyát:
a műholdakat,
a televíziót,
az újságokat és a magazinokat,
hogy eljuttassák az üzenetet a világnak.
De hogyan csináljuk?
Úgy, hogy megüresítjük magunkat… mint ahogy Mr. Greatbatch és Mr. Damadian, a híres feltalálók tették… mint ahogy Megváltónk, Jézus Krisztus tette… és csak az Ő akaratát keressük életünk minden egyes mozzanatában… legyen szó akár egy emberek javát szolgáló találmányról, akár egy vállalkozásról, amely a tizedekkel és az adományokkal segíti Isten Országát.
Minden egyes forrást szenvedéllyel és lelkesedéssel fel kell használnunk, ha hatni akarunk erre a világra Jézus visszajövetele előtt!
Az évek során nekem is sok nagy változtatást kellett végrehajtanom az életemben… az egyik legnagyobbat a gyógyítás területén.
Fennállásának első 24 évében a szövetségünk hitt a gyógyításban, de nem fektettünk ugyan-olyan nagy hangsúlyt a gyógyításra és a csodákra, mint manapság. Ám 1961-ben, egy pünkösdi vi-lágkonferencián Jeruzsálemben Isten csodálatos gyógyító erejét olyan áttörésként tapasztaltam meg, amely az egész szövetség irányát nagymértékben megváltoztatta.
Mikor az egyik előadás előtt az előcsarnokban gyülekeztünk, odajött hozzám egy nő. Egy nyomorék férfit vonszolt maga után. Nagyon szánalmas látvány volt! A teste derékszöget zárt be a lábaival. Annyira meg volt hajolva, hogy a felsőteste a padlóval volt párhuzamos, s mindkét kezében egy botot szorongatott. Az arcát nem is láthattam.
A nő hozzám fordult, és azt mondta: „Mr. Shakarian, ennek az embernek szüksége van az ön segítségére.” Elmondta, hogy a férfi egy kunyhóban lakik a városon kívül, ott talált rá. A férfi meg-kérte őt, hogy segítsen neki bejutni az előadóterembe, mivel azt hallotta, hogy ott Jézus embereket gyógyít. Mikor megtudták, hogy minden hely foglalt, valaki azt javasolta, beszéljen velem.
Megesett a szívem a kis emberen, és elhatároztam, hogy odaadom neki a kitűzőmet. Amikor lehajoltam, hogy rátűzzem a névtáblát, egy összetéveszthetetlen hangot hallottam, ami azt mondta nekem: „Demos, imádkozz ennek az embernek a gyógyulásáért, most, azonnal.”
Megdöbbentem.
Itt?
Most?
Mikor a csarnok tele van a világ minden tájáról érkezett magas rangú pünkösdi vezetőkkel?
„Igen, te, Demos. Itt és most.”
Megkérdeztem az embertől: – Hiszi, hogy Jézus meg tudja gyógyítani?
– Ezért jöttem ide – válaszolta.
Így, még mindig térdelve, a férfi fülébe súgtam: – Uram, megengedi, hogy imádkozzam önért itt és most? – Válaszul az idős férfi a botjára fektette a fejét, és lehunyta a szemét.
– Kedves Jézus – mondtam –, köszönjük Neked, hogy segítségeddel a sánták örömtáncot járhattak ugyanezeken a júdeai hegyeken. Ma, Uram, ismét egy sánta ember jön hozzád, a Te válasz-tott népedből. Jézus nevében megparancsolom a fájdalomnak, hogy hagyja el ezeket az ízületeket, hogy ez az ember fel tudjon egyenesedni! – Ebben a pillanatban valami reccsenést hallottam.
Először attól tartottam, hogy ez a törékeny kis ember eltörte valamijét. De a sóhaj, ami fel-tört belőle, a megkönnyebbülés sóhaja volt, nem a fájdalomé. Lassan felegyenesedett, és diadalmasan nézett a szemembe. Körülöttünk a dicséret kórusa hangzott fel mindenünnen.
Megfogtam a botjait. – Csak az Ő erejében! – mondtam. És bár először egy kicsit inogva, de járni kezdett, egyenes háttal, kihúzott vállal.
Ez az az erő, amit Isten ma is ad nekünk!
Ez a dolog csak azért történhetett meg, mert abban a pillanatban megüresítettem magam a Demos Shakarian énemtől, engedelmeskedtem az Atya akaratának, meghallottam a hangját, és cse-lekedtem.
Ezt tette Jézus is, amikor a földön járt – és azt akarja, hogy mi is ezt tegyük ma!
Isten nem azt akarja, hogy lelki nyomorékok legyünk, akik egy kunyhóban laknak a városon kívül. Azzal, hogy eggyé válunk Jézussal, eldobhatjuk a botjainkat, s azokat a hatalmas csodákat tehetjük Jézus nevében, amelyeket Isten rendelt nekünk, hogy megtegyük.
Légy nyitott a változásra. Engedd, hogy Jézus legyen az életed. Légy hajlandó odaadni Neki mindenedet, hogy Ő is odaadhassa neked mindenét.
„Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, KÉRJETEK, A MIT CSAK AKARTOK, ÉS MEGLESZ AZ NÉKTEK. A miképpen az Atya szeretett engem, én is úgy sze-rettelek titeket”. (Jn 15,7.9)
Imádkozom, hogy miközben ezt az igét olvasod, a jelentése és szellemi kinyilatkoztatása robbanjon fel a szellemi emberedben! Ez a mondanivalója ennek a könyvnek…
MARADJ JÉZUSBAN, ENGEDD, HOGY A BESZÉDEI BENNED MARADJANAK… AKKOR kérheted, hogy a betegek gyógyuljanak meg, és meggyógyulnak, AKKOR imádkozhatsz anyagi ál-dásért, és Isten megáld téged, AKKOR kérheted a családod békéjének helyreállítását, és az helyreáll!
Krisztus világosan megmondta nekünk, mi volt az Ő áldott életének a titka! Megmondta ne-künk a végső dimenzióhoz vezető titkot a János 15,7.9-ben.
Jegyezd meg ezt az igét.
Engedd, hogy életed része legyen, a szenvedélyed, a mindennapi életformád – és a végső dimenzió hamarosan részeddé válik.
Hiszem, hogy ez a szövetség a végső dimenzióban járhat, ha egyszerıen félretesszük minden nézeteltérésünket, és teljesen átadjuk magunkat Neki MOST azonnal, és csak egy dologra törek-szünk: hogy ugyanolyan kapcsolatunk legyen az Atyával és a világgal, mint amilyen Neki Magának volt, mikor azt mondta:
„Ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam”. (Jn 17,8)
„A miképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra”. (Jn 17,18)
Megkapván ugyanazokat a szavakat és ugyanazt a megbízatást, amit Maga az Isten Fia ka-pott, milyen emberek lehetünk? Egyek leszünk Jézussal, telve azzal lelkesedéssel, azzal a szenvedély-lyel és azzal a hittel, hogy megjelenítsük Isten szellemi ajándékait mások előtt, s telve buzgalommal, hogy menjünk ki a világba, és használjuk az ajándékait, hogy megmásszunk bármilyen hegyet, hogy ússzunk bármilyen folyamban, átkeljünk bármilyen sivatagon, vagy leromboljunk bármilyen falat azért, hogy mindenkinek beszéljünk Jézusról!
Hiszem, hogy Isten választottja akarsz lenni a végső dimenzióban, ezért itt és most, Szellem-ben, imádkozzunk közösen az áttörésért az életedben:
Mennyei Atyánk, köszönjük Neked, hogy elküldted a Fiadat, Jézus Krisztust a földre, hogy közöttünk járjon. Köszönjük, hogy elküldted a Szent Szellemedet, hogy bennünk lakozzon. És most, Uram, köszönjük, hogy lehetővé tetted, hogy EGYEK legyünk Veled, hogy a Te erődben járjunk, hogy a Te bölcsességedben cselekedjünk és a Te csodáidat műveljük, hogy a végidők erős harcosai legyünk a Te dicsőségedre! Uram, nagyon kérlek arra, hogy kend föl ezeket az értékes harcostársa-kat, hogy mindenek fölött Teutánad vágyakozzanak, hogy hajlandók legyenek szenvedni, és áldoza-tot hozni a Te dicsőségedért, és hogy szolgálhassanak téged ebben az utolsó idők béli generáció-ban. Uram, szeretünk Téged, magasztalunk Téged, és mindenért, amit a mi életünkön keresztül cse-lekszel, Téged dicsőítünk. Ámen.