Összeült a haditanács, és úgy döntött, hogy a harmadik emeleti lakótelepi lakás helyett egy tágas telken, saját kivitelezésben kertes házat fognak felépíteni. A nagycsalád kényszerűségből, ideiglenesen összeköltözött a feleség korosodó szüleivel. A három szobára három generáció jutott, a fürdőszobán nyolc embernek kellett türelmesen osztoznia. Úgy számították, hogy az tavasztól őszig be tudják fejezni az építkezést, és a Karácsonyi vacsorát már az új otthonukban költik el.
De váratlan fordulat következett be az életükbe, mert bár az eladott lakásuk árából építési telket vásároltak az önkormányzattól, de ugyanaz az önkormányzat nem adott építési engedélyt az építés megkezdéséhez. Múlt, múlt az idő és valamilyen kifogással, csak nem született meg a várva várt papír.
A család minden ingósága eközben egy garázsba lett bezsúfolva. A nagycsalád „dobozokból” élt, mert várták, hogy végre elkezdhessék a munkát. Ahogy teltek az évszakok, rövidebbek lettek a nappalok, úgy vékonyodtak az idegek.
Ekkor váratlan látogatók érkeztek, nem várt és nem is kedves vendégek. Egy másik nagycsalád tette tiszteletét a garázsban. Mire észrevették az önkényes lakásfoglalókat, azok már be is lakták a garázst. Ürüléküket széthagyva, a papírdobozokban lévő ruhákat és a szőnyegeket kerülgették már. A kilakoltatást meggyorsítására méreggel próbálkoztak az sértettek. De nem használt semmit a kitett méreg, mert a rágcsáló populációt mintha még serkentette volna is az ellenanyag – pusztulás helyett még inkább belehúztak a szaporulatba. A méreg a családra hatott inkább, majd ez átcsapott elkeseredésbe… Még ez is… Ez volt a mélypont.
Végül a feleség megtalálta a „zárba illő kulcsot”. Jézus nevében szólt –másnapra nyomuk sem volt az egereknek! És elindult a felemelkedés, később lett engedély is, és beköltöztek álmaik házába. Ez már egy másik történet. Ott a mélyponton szereztek egy életre szóló tapasztalatot – 2000 év után is működik a Jézus neve!
.jpg "dscf7164 (Custom)")
