Karácsony előtt pár nappal kis boltunkban alig vártam már, hogy bezárhassak, és hogy végre haza mehessek, Ez lesz az első közös Karácsonyunk! Titokban vártam, hogy Kedvesem benéz hozzám.
Az ajtóban álltam pont, amikor megérkezett. Egy nagy reklámtáska volt a kezében, amiről első pillanatban látszott, hogy valami nagyon fontosat rejt. Óvatosan belepillantottam, és gondosan becsomagolva egy doboz lapult a mélyén. Pontosabban nem is rejtőzködött annyira, mert ahhoz túl termetes volt.
Mosolyogva a szemembe nézett, öröme betöltötte a teret. Míg közelebb lépett, aurája boldogsággal és kíváncsisággal volt tele Átöleltem,
Megkaptam az évvégi jutalmat, és hoztam Neked valami meglepit.
Tudom mit hoztál.
Honnan tudod?
Egyszerűen csak tudom.
Tényleg tudod? Akkor mond meg, hogy mi van a dobozban?
Egy cipő.
Nem lehet neked meglepetést szerezni….
Értsd meg, nem tehetek róla…
Kibontottam az ajándékomat. Az a prémmel bélelt bőrfélcipő volt benne, amit tegnap is megnéztem titokban. Az első jutalmát utolsó fillérig mind rám költötte! De nem bírta megvárni az estét, hogy romantikusan, a sejtelmes gyertyafényben vagy a csillagszóró vakító tűzzuhatagában átadhassa. Fontosabb volt számára, hogy azonnal láthassa az örömömet!
Szóhoz sem jutottam, csak álltam némán, és néztem bele a csodálatosan tiszta kék szemébe, s láttam benne a feltétel nélküli bizalmát. Hogy mivel érdemeltem ki ezt a viszonzást sem váró szeretetét? Ezt máig sem értem, de tudom amikor egyszer majd odaát találkozunk átölelem – és ő elmeséli majd ezt nekem.
arobi
