Ebben a „felgyorsított” világban, az emberiség egyre inkább igényli a gyors elérési útvonalakat. Mindent gyorsan akarunk elérni, elkészíteni, megtanulni, megismerni. Gyermekkoromban a kakaót, teát, kávét édesanyámnak főzni kellett, manapság pedig ezt az időigényes folyamatot felváltották a „Nesquick”-ek, a „Nescafe”-ék, a „gyorstalpaló” tanfolyamok, a „gyorstesztek”, a „milyen ember vagy” és „milyen és ki legyen a társad” tesztek? Arra törekszünk, hogy a legrövidebb időn belül jussunk el a dolgok, emberek, módszerek megismerésére. Kézikönyvek, tanfolyamok pszichológiai tesztek, módszerek garmadai állnak rendelkezésünkre ehhez.
Mikor életem párjával, 35 évvel ezelőtt találkoztam, elkezdődött egy folyamat, mely még ma is tart. Együtt élünk, házassági közösségben, és napról napra egyre jobban megismerjük egymást. Számomra a legjobban a házasság – mint a legszorosabb emberi szövetség – szimbolizálja a legjobban Krisztussal való kapcsolatomat. Ez nem gyorsítható fel/meg semmilyen módszerrel. Nem szükséges hozzá egy magasabb szintű képzettség, doktori fokozatok, tanfolyamokkal fel nem gyorsítható, csakis a Vele való intim, mély kapcsolat, a meghitt, folyamatos együttélés eredményez egy egyre mélyebb megismerést.
Isten Igéjében a „megismerni” szó számomra többet jelent a felszínes ismerkedésnél. Nem egy flört során létrejött felületes kapcsolatban nyert információhalmaz, hanem: „lesznek ketten egy testté”, Ő és én, testileg, szellemileg eggyé leszünk. Ehhez azonban szükséges, hogy Vele éljek házasságban, hogy alkalmat adjak neki arra, hogy rendszeresen „bevigyen az Ő hálószobájába” ahol Ő igazán kifejezheti szerelmét irántam, és én viszont, ahol „titkos dolgokat” mondhat el nekem. Ő erre vágyik! A kérdés csupán az, hogy adom e magam ehhez? Mennyire vágyom erre? Van (nak) e „hálószobaélményeim” ŐVELE?
mm
