A kertben található 10 almafán egy fél kosár formátlan, színtelen almát talált a nagy kamasz fiú. Kedvetlenül hozta a „nagy termést”. Szótlanul hozta remélt kedvenceit – mármint a hasáét – csalódottan vette tudomásul a tényeket. Apja átölelte, megsimította buksiját s biztatta a csüggedt fiút: – Ad nekünk az Isten mást. Másnap a család a közeli kilátó felé veszi útját, ahol már korábban gyakran kirándultak. Hogy, hogy nem a járt utat eltévesztve, az egyik keresztutat elvétve ismeretlen vidékre toppannak. Először az erdő kincseit veszi észre a család: a tengernyi óriási csipkéket, a vérző galagonyákat, a kéklő kökényeket. Érett fekete szeder mindenütt, a fiú másik nagy kedvence. Örömtől csillogó szemmel, nyelte számolatlanul úgy, ahogy az Isten adta.
És a következő kanyarulat után meglátták a csipkével befuttatott nagy almafát. Pont olyat, mint régen a meserajzoló elképzelt, minden levél mellett mosolygott egy alma. Több, annál is, amit az apja gondolni remélt. A szél halkan susogott egy mondatot:: – az Isten adott nektek mást….
