„..mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett” Luk.15:6
A Lukács evangéliumának 15. fejezete az „elveszett és a megtalált” példázatokat tartalmazza. Megtaláljuk itt az elveszett juh, az elveszett drahma és az elveszett fiú történetét. Foglalkozzunk most az elveszett juh történetével. Feltételezhetően, ahogy mindannyiunknál, ő sem szándékosan kóborolt, tévedt el, – talán halvány gőze sem volt arról, hogy eltévedt. Ez a történet két csodálatos dologra mutat rá Jézust, a mi Pásztorunkat illetően:
1/ Milyen értékes vagy az Ő szemeiben. Lenne, aki erre a történetre így reagálna: „Száz közül egy, – nem nagy ügy, – egyáltalán kinek is hiányzik…” Hát a Jó Pásztornak, igenis hiányzik!
Ha te lettél volna az egyetlenegy ember a Földön, Jézus csak egyedül teérted is vállalta volna a kereszthalált. Ennek megfelelően gondolkozz akkor, amikor ismét úgy érzed, hogy értéktelen vagy, nem szeretnek.
2./ A másik dolog, hogy Isten meddig is megy el utánad, hogy megmentsen?
Nos, Kornélius esetében, – aki pogány ember volt, idegen római, az elnyomó hatalom tagja, – Isten félretolta a társadalmi, vallási akadályokat, előítéleteket és elküldte Pétert, – a zsidó embert, le Cézáreába – azért, hogy hirdesse számukra az evangéliumot.
A Menny sosem zárja be a fülét egyetlenegy elveszett lélek segélykiáltására sem! Kornélius imádságára Isten így válaszolt: „Isten meghallgatta imádságaidat” Apcsel.10:4
Ezután jön egy csodás kijelentés: „Mikor pedig megtalálta, nagy örömmel a vállára vette…” Luk.15:5
Jézus nemcsak megtalál és megment, hanem mikor jártányi erőd sincs már, a vállára vesz és hazavisz. Az Ő ígérete: „El nem hagylak, és el nem távozom tõled „ Zsid.13:5
Egy vasárnapi alkalmon, amint Spurgeon prédikált, egy ember hirtelen felugorva így kiáltott: „Én elvesztem..” Mire Spurgeon így válaszolt: „Ő most megtalált téged, hála Istennek!”
-m-
