„Mert körömszakadtáig harcolni fogok az igazamért”, vagy „Igazságérzetem nem engedi meg, hogy ne harcoljak ezért”, hallani többször emberek szájából. Mint minden ezen a Földön, az igazság is relatív, és nézőpont kérdése, éspedig, hogy melyik oldalról nézem? Hogy melyik félnek az érdekei sérültek éppen, és milyen százalékban. Bátor ember az, aki nyugodt szívvel meghoz egy ítéletet valaki felett.
Az ember sajnos visszautasította azt a lehetőséget, hogy Isten bíráskodjon felette. Emberi uralkodókra, királyokra vágyott. Erről olvashatunk a Szentírásban, a I. Sám. 8:5-7 „Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás! Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk!… mert nem téged vetettek meg, hanem engem vetettek meg, hogy ne legyek a királyuk…. 9. vers: „de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük.”. Ha tovább olvassuk a fejezetet, kitűnik, hogy Isten előre figyelmeztetett bennünket arra, hogy milyen következményekkel fog járni, ha királyok kezdenek bíráskodni rajtunk: vers 12- 19: „Ez lesz a királynak a joga – mondta -, aki uralkodni fog fölöttetek. Fiaitokat elveszi, harci kocsiijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija előtt. Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. Akkor majd panaszkodtok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor már nem válaszol az ÚR. A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, hanem ezt mondták neki: Mégis legyen királyunk!”
Megdöbbentő szavak, nemde? Isten szavai bizony teljes mértékben megvalósultak. „Az ember a legnagyobb érték” halljuk többször is, de ugyanakkor háborúba küldik őket, golyófogóknak. Az ember mind munkaerejét, egészségét, mind pedig anyagi erejét illetően kizsákmányoltatik. Robotolni, hogy megéljen, fizetni, mint a „katonatiszt”, és ha kell harcolni, és meghalni a „hazáért”. Rá kell döbbenjünk, hogy az embert „modern rabszolgává” tették, – a régihez képest azzal a különbséggel, – hogy most még a maga fenntartásáról is magának kell gondoskodnia. Ezt nem panaszként írom, csupán ezek a tények. Nos, erre a lóra tettünk, – de mostanára talán már rájöttünk arra, hogy minden beteljesült abból, amire Isten figyelmeztetett. Most pedig éppen kanalazzuk ki a levest, amit főztünk magunknak.
De hála Neki, itt nem fejeződik be a történet, mert Isten továbbra sem hagyta az embert el, és az Ő Fiában tett igazságot, azzal, hogy a büntetésünk Őrajta lett végrehajtva. Mert (hús)testté lett az Ige, mely Isten Igazsága, és így lettünk Őbenne mi is igazakká. Mindazok, akik szabad akaratukból ŐT választ(ják)ották, azok az Istenuralmat, választ(ják)ották, és átmentek az Ő szerelmes Fiának Országába, ahol mindörökre teokrácia van.
mm
