Az „ige” magyar nyelvtani definíciója: cselekvést jelentő szó. Milyen kifejező a magyar nyelv! Isten Igéje: olyan szó, amely megcselekszi az azt kimondó Személy akaratát, tehát cselekvő, teremtő erővel bír. Olyan „szellemi Isteni DNS” (teremtő információ) tartalommal bír, amely képes megteremteni, előhívni, létrehozni – az általunk „semmiként ismertből” – dolgokat.
Nagy felelősség minden élő lélek számára, – különösen, amely lélek már elindult a világosság útján – hogy mit is „kezd” az Isten Igéjével. Istentől kapott szabad akaratunk alapján komoly felelősség terhel bennünket, hogy mennyire vagyunk képesek arra, hogy „bevegyük” azt, – tehát minden kételyt kizárva hitelt adjunk – és ezáltal feltétel nélkül bízzunk abban a Személyben, aki elküldte azt számunkra. Ennek eredményeként Ő „kijavítja, átírja” a bukott (első Ádám) ember megrongálódott szellemi „DNS” láncát. Ennek következményeként elkezd ez a szellemi átörökítő anyag „Isten természetének részeseivé” formálni, tenni bennünket. Ez a folyamat földi, biológiai életünk alatt zajlik, és a halálunk pillanatáig (ama napig) tart.
Molnár Miklós
