Egy szép szeptemberi reggelen munkába indultam.
Dabason egy Kft nél, az ipari parkban adminisztratív munkát végeztem. Azon a héten a recepciós pultnál ültem.
A főnökünk szólt, hogy megbeszélést tart ezért, minden kolléga vonuljon fel az emeleti tárgyalóba.
Én is felmentem, de a pultnál hagytam személyes dolgaimat.
Olyan érzésem támadt, hogy a megbeszélés végét ki sem várva lemenjek a pulthoz.
Láttam, hogy egy férfi igyekszik kifelé az udvaron, nyomban utána indultam és szóltam neki, hogy megérkeztem. De nem szólt semmit csak haladt tovább.
Ez módfelett furcsa volt.
Visszamentem a pulthoz és látom,hogy a táskám nyitva volt.
Belenéztem és észrevettem, hogy a pénztárcám hiányzott! Nagyon megijedtem, hiszen az előző esti tornán kapott pénzem, és a személyes okmányaim is benne voltak.
Magamhoz vettem a kocsim kulcsát és elviharzottam. Csupán annyit mondtam a kollégáimnak, hogy ellopták a pénztárcám.
Éreztem, hogy az a férfi lehetett, aki válasz nélkül, nagyon gyorsan távozott az irodából. Előzőleg még megfigyeltem, hogy piros kicsi autóval volt, és Budapest irányába indult el. Tehát gyorsan beugrottam az autóba és a piros autó után eredtem, mint a filmeken. Egész úton azon imádkoztam, hogy meglássam, és hogy utolérhessem,hiszen elég nagy idő előnye volt.
Soha addig olyan gyorsan nem vezettem és a Felsőbabádi körforgalomnál beérve láttam, hogy Ócsa felé haladnak.
Nem érdekelt semmi, csak vissza akartam kapni a pénztárcám!
Az autójukat megelőzve keresztbe fordultam az úttesten. Kiugrottam a kocsimból, odafutottam a férfihoz. Ekkor derült ki,hogy ketten vannak,viszont annyira meglepődtek az én viselkedésemen,hogy teljesen leblokkoltak.
Kilépett a piros kocsiból férfi én odaugrottam és elkezdetem kiabálni “add vissza a pénztárcám mert megöllek!
Adtam az arcára egy hatalmas pofont , a kezében ott virított a pénztárcám! Kikaptam a kezéből, belenéztem látszólag mindenem meg volt. A bankjegyeket már összerakta sorba – gondolom megszámolta a zsákmányt. Nagyon ideges azt mondtam neki, hogy ajánlom hogy mindenem meglegyen, mert a föld alól is előkerítem.
Majd, mint aki jól végezte dolgát visszaültem az autóba de még búcsúzóul megnéztem az autójuk típusát, rendszámát és jól megjegyeztem az arcukat.
Vissza száguldottam a munkahelyemre , de csak útközben jutott az az eszembe, hogy egyedül indultam el, de még telefon sem vittem magammal!
A munkahelyemen már minden kollégám értem aggódott. A nap hőse lettem!
Később a rendőrségen beazonosítottam a tolvajokat, és figyelmeztettük a dabasi intézményeket.
Számomra egy csoda volt az az erő, amit Istentől kaptam; egyben tanúság is, hogy bár elveszhet a számodra fontos dolog, de Ő vissza tudja adni azt.
Helyezd Istent az első helyre és minden megoldódik (még ekkor sem voltam gyakorló keresztény) Ámen!
Sallai Éva
