Az elveszett karikagyűrű.
Amikor férjhez mentem, az volt a legnagyobb álmunk, hogy saját családi.házunk legyen.
A menyasszonyi pénzből sikerült megvásárolni egy telket nem messze édesanyámék házától.
Elkezdődött az építkezés, mindennap elsétáltunk férjemmel a készülő otthonunkhoz, és bevetettük a kertet, hogy teremjen finomságokat.
Egyik alkalommal éppen a burgonyát szedtük ki a földből mikor látom, hogy hiányzik a karikagyűrűm.
Keresni kezdtem mindenhol: átkapáltam az egész kertet, végig sétáltam az anyuétól a telkünkig az utat oda és vissza, mert nem tudtam, hogy mikor esett le az ujjamról.
Az a nap a keresésről szól de eredménytelenül, pedig mindent átvizsgáltam - mégsem találtam. Imádkoztam napokig, hibáztattam magamat, hogy miért is nem vettem le.
Nagyon szomorú lettem, mert jegygyűrűt elveszíteni rossz jel.
Lassan belenyugodtam, hogy gyűrű nélkül leszek. Eltelt egy év, és a következő évben tavasszal ismét a kertben tevékenykedtem: kapáltam, gereblyéztem és váratlanul egy csillogó valamire lettem figyelmes.
A föld tetejére került a karikagyűrűm.
Boldogságom határtalan volt! A lelkem is megnyugodott, hiszen ismét az ujjamra tehettem a gyűrűt.
.A tanúság számomra az volt, hogy semmihez sem szabad ragaszkodni. De ha valami nagyon fontos számodra, és tiszta szívből imádkozol, akkor az Isten megadja(visszaadja) azt, amikor Ő jónak látja.
Köszönöm Istenem, hogy vezetsz! Ámen!
Sallai Éva
