Régi történetet mesélek, akkor még aktívan oktattam az aerobikot a környező településeken.
Hetente három alkalommal Kakucson is vezényeltem órákat.
Egyik óra után este 9 óra után autóval indultam hazafelé. Lassan haladtam, mert vasúti sínek következtek és fáradt voltam.
Alig gurultam 40km(óra sebességgel mikor hatalmas csattanás érzékeltem. Láttam, hogy mellettem az árok felé repül a levegőben egy autó, én pedig jól beütöttem az orrom a kormánykerékbe.
Hirtelen azt sem tudtam mi történt körülöttem.
Az ijedtségtől és az ütéstől lelassulva kiszálltam az autóból és láttam, hogy a járművem hátulja eltűnt és szabad betekintés van a kocsiba.
Elkezdtem sírni, mert a kocsit sajnáltam.
A rendőrség hamar megérkezett a helyszínre. A biztosúr elmondta, hogy az életemet a kocsinak köszönhettem.
Ugyanis az a jóember, aki hátulról a kocsiba rohant – totál alkoholos állapotban volt , nem tudott a lábára állni,de még érthetően beszélni sem.
Ebben az időben nem voltam még gyakorló keresztény , de tudom, hogy az Isten óvta meg az életem és nem az autó minőségének és a szerencsének köszönhetem, hogy épségben túléltem a balesetet. Isten sosem késik, mindig akkor kapjuk a segítséget, amikor a legnagyobb szükségünk van rá! Ámen!
Sallai Éva
