„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására. Lerontván (eltávolít, lerombol, megsemmisít) okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete (megismerése) ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak”. II.Kor 10:4-5
Le tudjuk rombolni velük minden büszke erődítményt, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza.
A hamisítvány az Ellenség egyik legnagyobb trükkje. Ha Isten 100%, akkor a Sátán, mint a „világosság angyala képes 99,999% mutatni, ez pedig nagyon hasonlít a 100-ra. Igazán csakis Isten Szellem képes a differenciálásra, arra, hogy világosan kimutassa azt, hogy valami hamisítvány e. A Sátán képes a szubsztitúcióra, a tökéletes helyettesítésére a másolattal. Mik lehetnek ezek? Minden, ami az Istenünk megismerését, a vele való személyes kapcsolatot megakadályozza, szünetelteti, félrevezeti, meghamisítja, – képes arra is, hogy ún. „istenélményeket” adjon. A szellemünk az ellenség számára érinthetetlen, azonban a (érzéki) test-lélek (érzelem-értelem-akarat) területe hozzáférhető. Képes arra, hogy érzelmeink húrjain játsszon, érzéseket generáljon bennünk, ezáltal befolyásolván akaratunkat, és arra is, hogy egyfajta „lelki kielégültséget” idézzen elő. Sajnos az érzelmi keresztyén ezen a területen könnyen elcsúszhat, hiszen érzelmei dominánsan irányítják, mert testi-lelki élményeire koncentrál. Ilyen esetben bizony állandó szükségét érzi annak, hogy „történjen valami” mellyel igazolni tudja, hogy Isten jelen van. Az Ige az egyetlen sziklaszilárd bizonyíték mindarra, amit az Úr megígért.
Veszélyes dolog, ha mi szüntelen arra vágyunk, hogy testünkkel is bizonyítékot szerezzünk arra, hogy Isten jelen van életünkben, és csakis ezekből vonjuk le a következtetéseinket Istent illetően. Minden dolog, amely Isten beszédét, zsinórmértékét a háttérbe szorítja, másodlagossá teszi, az a gonosz erődítménye. Fizikai megnyilvánulások, érzelmek indukálta reakciók, (feláll a szőr a kezemen, borzongok, remegek, elesek, vagy sem) lehetnek ugyan Isten jelenlétének, cselekvésének kísérői, de sosem ezekre alapozza Isten az Ő ígéretei megtapasztalását, hisz ezek lehetnek pusztán érzelmi reakciók is.
Legyen elég az ígérete, – mert Ő nem ember, hogy hazudjon! Ha egyszer Ő azt ígérte, hogy ha ketten, vagy hárman az Ő nevében összejövünk, akkor Ő mindig ott volt, van, és lesz is! A hit a nem látható dolgokról való meggyőződés, bizonyosság, amely nem testi, érzéki úton tapasztalható meg – és ez a kijelentés vonatkozik ezekre az esetekre is. Másrészt pedig a manifesztáció csupán egy dolog, a másik, – és én inkább erre teszem a hangsúlyt – az életvitel megváltozása, a krisztusi jellem kiformálódása a delikvensben. Vannak emberek, akik már hosszú évek óta sorba állnak rendszeresen gyógyulásért, szabadulásért, változásért. A kérdés csupán az, hogy az „egyén” megteszi e a maga részét. Mert sorba állhatunk évtizedekig a testvérek imáiért, részt vehetünk konferenciák tömkelegén, járhatunk dicsőítő koncertekre, és végezhetünk akárhány bibliai, vagy teológiai képzést, ha nekünk személyesen nincs bensőséges kapcsolatunk az Úrral, és nem engedelmeskedünk Neki. Imádkozhatunk nyelveken, dicsőíthetünk órákig, manifesztációk sora történhet, sőt mindezek mellett, imáinkra akár betegek gyógyulhatnak meg, démonok távozhatnak, de ha nincs meg a „személyes kapcsolat” Jézussal. akkor baj van, mert akkor az a nép (az az ember) „szájával közelít Hozzám, de a szíve távol van Tőlem”. A szívbéli motiváció alapvetően fontos, nevezetesen, Krisztusért, az evangéliumért, vagy mások elismeréséért, vagy mások “fölé emelkedésemért” teszem? A belépő feltételt maga Jézus adja meg: „aki meg nem gyűlöli…el nem veszti életét (lelkét) Énérettem….és fel nem veszi a keresztjét, és úgy nem követ….az nem alkalmas … – semmire! Ha nem éljük át személyesen a Jézus által is átélt „haláltusát”, pontosabban az ó-ember haláltusáját, ha a szeretetet akarjuk, de a szenvedést elutasítjuk, nincs esélyünk a Krisztus kiábrázolására. Folyamatosan találkozom az „szenvedéselkerülő” keresztyén írásokkal, sajnos ezek számomra lélekkímélő, hiteltelen, félrevezető tévtanítások. Mert nem ceremóniákat, és „mű-áldozatokat” akar Isten, hanem feltétel nélküli engedelmességet. Ismerjük fel végre, hogy arra a kérdésünkre, hogy “Uram, hol van az áldozat”? Isten válasza: “te vagy az élő áldozat”! Nem „istentiszteletre kell járnunk” hanem folyamatosan Isten tiszteletében ÉLNÜNK, ez pedig a folyamatos ENGEDELMESSÉG.
Ismered e Jézust? Ismer e Ő téged?
mm
