Egy órásműhelyben a polcra tettek egy éppen elkészült kis órát. Ott állt két idősebb
óra között, amelyek buzgón ketyegték másodperceiket.
- Úgy, most tehát rajtad a sor – mondta az egyik a kettő közül. – Sajnállak! Most
ugyan vidám vagy, de várj csak, majd ha egy évben, mint 31 milliószor ketyegsz, akkor erőd végén leszel.
- Micsoda, 31 milliószor ketyegni! – kiáltott
ijedten az újonnan jött. – Arra sosem volnék képes! – és kétségbeesésében azonnal
meg is állt.
Ekkor beleszólt a beszélgetésbe a másik óra:
-Te buta jószág, minek hallgatsz ilyen szóbeszédre? Nincs semmi baj. Egyszerre
mindig csak egyet kell ketyegned. Próbáld meg újra, ugye, ez nem is nehéz? És most
még egyet, ezt is ugyanolyan könnyen, és most csak így mindig tovább.
- Ó, hát ez egyenként nem is nehéz! Akkor újra kezdem! – kiáltott megkönnyebbülve
az új óra. Összeszedte magát, és bátran ketyegett tovább, egyszerre mindig csak egyet. Nem számolta sem a napokat, sem a hónapokat, de az év végére több, mint 31 milliót ketyegett, és szinte észre sem vette.
Bárcsak mi, keresztyének is csak egyik másodpercet a másik után vennénk, és nem
az egész évet egyszerre! Az Úr imádságában a „mindennapi” szükségekről van szó
(Mt. 6:11.). „Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: Elég minden napnak a maga baja” – mondja az Úr (Mt. 6:34.).
És az ígéret négyezer év után is érvényes: „…Életeden át tartson erőd!” (5.Mózes. 33:25.).
Ch. E. Cowman
