- a szellemi szabadosságról -
Korunk jellemzője az önmagának mindent elnéző és megengedő szellemi szabadosság. Korábban is jelen volt, de most a tömegek bevonásával történik. Az internet adta lehetőségek, a mobiltelefonok megérkezése számtalan lehetőséget teremt a kalandozásra. Teljesen elfogadottá vált hallgatólagosan a kapcsolatokban élők számára is ez a flörtölgetés.
Mi ezzel a gond? Hiszen nem csinálok semmi rosszat, csak beszélgetek értékes pasikkal. Lefényképeztetni magukat egy prostival vagy celeb pasival és mehet a netre, hogy lássák én is milyen menő vagyok! Ez csak játék, áh, semmi komoly –hallom a választ – ne legyél már vaskalapos!
. A tudatlan embernek megbocsátható, mert nincsen tisztába a cselekedetének következményeivel. De mi van azzal az emberrel, akinek vannak információi? Minden cselekedetnek – így ennek is – következményei vannak. Aki szelet vet, könnyen vihart arathat. Véleményem szerint ez etikátlan.
Gondoljunk bele a sokak által ismert Dávid és Betsabé storyra. A történet egy önmagával megelégedett ember délutáni sziesztájával kezdődik, majd a szépasszony látványa felkelti hősünk libidóját. Amikor ennek teret ad – először persze csak a fantáziájának – és a tettek mezejére lép, beindul a lavina. A szellemi belép a testi – fizikai valóságba. Először jön a gyilkosságra felbujtás, azt követi tettének legalizálása. Megbánva tetteit élete megmenekül, de tettének a következményei testet öltenek. A hősünk a király, tette kihat az egész társadalomra – hamarosan megindul a polgárháború, amelyet kedvenc fia vezet ellene. Megbecstelenítik a lányát, ráadásul annak féltestvére, meghal a „szerelemgyerek”, aki Betsabétól fogant. Mennyi ártatlan vér tapad hősünk kezéhez… az egész ott kezdődött valahol, hogy megengedte magának, hogy meglesse más asszonyát.
Létezhet-e párhuzam az ókori „mese” és a mi korunk között? Mit keresgélnek társkereső oldalakon vagy miért chatezgetnek kapcsolatban lévő emberek idegen férfiakkal és nőkel? Miért fogadják ezek msn-t, sms-t? Veszélyes játék ez, és társukkal szemben is tisztességtelen, hiszen ez is „hűtlenség” – szellemi kicsapongás, sok „kis” árulás. Titkok, amik kiderülnek, és fájdalmat okoznak a társnak, akinek a háta mögött elkövették. Akinek szemtől szembe azt, mondják: szeretlek. A médiára, a körülményekre fogni minden bajt – botorságnak tűnik számomra -, hiszen akkor az egyén szabad választási jogáról, önállóságáról, szabad akaratáról miként beszélhetnénk? A számítógép és az agymosó tv elé ülő ember egyéni döntése, hogy részt vesz-e önmaga besározásában.
De nézzünk szét az elmúlt század Magyarországán. Például a Bibliát jól ismerő Ady Endre élete végén döbben rá, mikor és miként hibázott. Köztudott korábbi életvitelének gyümölcse, súlyos, és halálát is okozó betegsége. A következményt megelőzően tudta világosan, hogy mi a helyes és mi nem. Élete „megmarad”, de ki kellet fizetnie az árat, neki is. Tudta, de engedett a „sötét oldalnak” – mondaná Yoda mester a Star Wars-ból. .A költőzseni József Attila előbb volt őrült és lett információja, vagy engedett ő is a csábításnak, és fokozatosan azzá vált? Ennek lett végkifejleteként öngyilkossága? Remek költemények, de mi az ára? Szívet melengető sorok – a bomlás virágai. Sebzett lélek, nyomor és magány, életét végigkísérő pszichiátriai kezelések sora. Jogos a felvetés, hogy a művész megengedhet-e magának többet a „művészi szabadság, a haladó gondolkozás okán (vagy ürügyén) következmények nélkül, mint egyéb halandó? Átléphet-e határokat boldogság keresés okán az ember? Lehet-e maradandót alkotni kompromisszumokkal, már ha ezen egy tisztességes életvitelt értek. Léteznek olyan életpályák, amik ezt bizonyítják. Hiszen a XX. század más kiválóságai is köztünk voltak Reményik Sándor, Szabó Magda, Túrmezei Erzsébet, Füle Lajos és még lehetne sorolni számtalan kiváló írót vagy költőt. Az ő példáik mutatják, hogy lehet megalkuvás vagy erkölcsi züllés nélkül is értéket létre hozni.
A nők munkába állítása, családtól elidegenítése egyenesen vezetett a válóperek, a csonka családok felszaporodásához. A nagy női emancipáció, a „felvilágosodás” pont ellenük dolgozik, mint akikért látszólag elindították az egészet. Elindítóknak két gyakorlati haszna származott polgárjogi mozgalomból: most már ők is adót fizetnek az államkasszába, illetve megfosztják őket folyamatosan a gyermekeiktől, és immár a pedagógusok „nevelik” az állam számára elfogadhatóvá, szablyák át az ő gyermekeik gondolkodásmódját..
A nagy generáció – a 60-70-es évek mozgalmai a korábban elkezdett családrombolás művét tökélyre vitték – középpontban az egóval. Önkifejezés a köbön. Aki komolyan vette, mint Jimi Hendrix és Radics Béla gyorsan bele s pusztultak ebbe. Mindent lerombolni, megkérdőjelezni, amint ama 
kígyó kérdezett egykor az embertől. Kételkedés – és az ember tényleges önállóságának elvesztéséhez vezetett akkor és ma is. A szem megnyílásához, de egyben az ember szellemi halálhoz vezetett az a döntés. Az érték nélküli ember olyanná válik, mint a talaját vesztett fa, amely ideig-óráig még tartja magát, majd a körülmények megváltozásakor önmagába roskad.
Sok ismeretet birtokol, de pont az ismeret boldogtalanná is teszi, mert tudja, hogy van boldogság, de az önmaga ásott verembe esett bele.
Korunk gondolkodói évek óta a vészharangokat kongatják, de vékonyka hangjukat elnyomja a tv sorozatok mocska. Az emberek először még megkérdőjelezték, ami a médiából áradt rájuk. Egy idő után elvékonyodott a határvonal, hogy mi az elfogadható küszöb. Hol van már a „Halálos tavasz” Karády Katalinja, akinek meztelen lábszáránál elsötétült a mozivásznon? 30 éve még a jó ízlés a képernyőn a csókig terjedt és a filmet este 11 után vetítették le, ma pedig 12-es karikával kora délután szex műsorok mennek nap, mint nap a televízióban…
Mindez a római korra emlékeztet, abból is a legrosszabbra: a mindent felfaló és mindent birtokolni akaró hedonizmusával. Az állandóan habzsoló kényszerével, élvezetet hajszoló mindent elpusztító kéjvágyával. Semmi nem elég, ennek a szörnyű féregnek, amely belülről pusztítja az embert. És ez a nyomás a társadalomra fokozódik egyre erőteljesebben, lassan az egészséges lesz a furcsa és gnóm az általánosan elfogadott. De én csak az egészségeset szeretném látni végre szaporodni!
Mi a megoldás vagy van-e egyáltalán megoldás?
Vannak különböző elképzelések. Egyesek kimenekülnek a városokból tanyára, hogy megvédjék a családjuk a média okozta károk negatívimától. Mások száműzték a lakásukból a tv készüléket, a számítógépet vagy kódolják a szolgáltatásokat, hogy gyermekeiket óvják. A többség, köztük én is megpróbálom megtanítani a gyermekeimet ezek használatára, hogy ők, mire felnőtté válnak, nemet tudjanak mondani ezekre a kihívásokra. Nem nőhetnek fel burokban, mert akkor elszigetelve mindentől, ők maguk válnak védtelenné. Sok együttléttel, kirándulással, közösen választott tv műsor megnézésével és átbeszélésével lehet egy élhető világot megmutatni nekik. Életpélda, amit a család elé élünk tudja elérni a legjobb hatást a véleményük formálásában.
Mit tenne Jézus ebben a helyzetben? Kérdezd meg Tőle…
arobi
