Gyermekkoromban mindig volt egy kedvenc cicám.
Az egyik napon férjemmel autóval elmentünk egy ház előtt, ahol ő korábban dolgozott. Ő – szokásához híven – a ház felé nézett, majd meglepődve felkiáltott: – Láttad a cicát, hogy napozik? Mondtam, hogy nem, mert másfelé figyeltem, erre visszatolatott az autóval, hogy megnézhessem, hogy egy gyönyörű cirmos-fehér foltos cica, hogyan sütkérezik a késő téli napsütésben a ház garázsának ablakában.
Egy kósza gondolat futott át a fejemben, hogy mennyire szeretem a cicákat és hogy nekünk sajnos soha nem lehet saját cicánk, mert férjem annyira allergiás, hogy néhány perc után komoly allergiás tüneteket „produkál”, ha egy légtérben van egy cicával.
Tovább kocsikáztunk, fel a TV-toronyhoz, ahol sétáltunk egy picit, majd férjem javaslatára felsétáltunk az étterem felé, hogy onnan is gyönyörködjünk a csodálatos kilátásban. Miközben arrafelé sétáltunk, észrevettünk egy fekete cicát. Férjem rögtön fotózni kezdte, de a cica gyorsan elszaladt. Viszont egy másik fekete cica óvatosan lépdelt felfelé a hegyoldalon, éppen mifelénk. Oda is jött hozzám, körbedörgölőzött és rögtön dorombolni kezdett. Annyira barátságos volt, hogy hagyta magát megsimogatni, sőt egy kicsit fel is tudtam venni az ölembe.
Néhány nap múlva, felmentem az „iwiw”-re. Régebben rendszeresen látogattam ezt a weboldalt, mostanában már jóval ritkábban nézelődök itt. Meglepődve vettem észre, hogy az egyik ismerősöm (aki mellesleg az egyik közvetlen kollégám) talált egy hófehér hosszú szőrű cicát és keresi annak régi vagy új gazdáját.
Másnap odamentem hozzá és rákérdeztem, hogy megvan-e még a cicus és hogy mit lehet róla tudni. Elmondta, hogy az egyik nap odaszegődött hozzájuk és azóta ők etetik. Kiplakátolták, hogy keresik a gazdáját, de ha úgy gondolom, és estére még megvan mire hazaérnek, szívesen nekem adják. Hát úgy gondoltam, de előtte volt még egy kis teendőm. Felhívtam a férjemet, hogy mit szól hozzá. Hát szóhoz sem jutott, de azt mondta, hogy megpróbálhatjuk.
A cicus (nevezzük most már Jacknek) még aznap hozzánk került. Kiderült róla, hogy nagyon hízelgő, kedves és szobatiszta cica. Azonnal a kedvence lett mindannyiunknak, bár a férjemet több órába telt neki meghódítani. Mellesleg Jack az első este az ő hasán aludt el.
És az allergia? Férjemnek másnap volt egy kis szemviszketése, amire vettünk szemcseppet, és amit azóta sem kellett használnia, mert nincs szükség rá.
Istenem, köszönöm, hogy a ki nem mondott óhajomat is teljesíted és hogy a megfelelő körülményeket is megteremted hozzá.
fm
