FGBMFI

Adventi (az eljövetel) gondolatok a karácsonyi asztalra..

Jézus szavai: “Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, ….. eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban fogják imádni az Atyát….. Az Isten szellem, és akik őt imádják, szellemben és igazságban kell őt imádniuk…„Én vagyok aki veled beszélek” .. János 4:22-26
Mert az Úr Szellem, s ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét (Krisztust) ugyanarra a képmásra (az Övére) változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Szelleme által. 2. Kor. 3: 17-18
„… és az ő szerelmében gyönyörködj szüntelen! Péld. 5,19b
Az Úrban leld gyönyörűséged, s Ő megadja neked szíved kéréseit. Zsolt 37,4
Ján.4:
v.22. Jézus világosan kijelenti: nem lehetséges olyasvalakit imádni akit nem ismerünk.
v.23. Kijelenti, hogy az Atya keres imádókat magának azt is, hogy milyeneket.
v.24. Kijelenti világosan, az Atya: szellem és hogyan vagyunk képesek imádni az Atyát.
v.25. Isten az asszony által kijelenti, az ígéretet: a Messiás által lesz ez lehetséges.
v.26. Jézus pedig magára mutat, hogy Ő az : „Én vagyok aki veled beszélek”
Világosan felismerhető, hogy minden Igerész minden egyes verse csakis Őreá, Krisztusra mutat! Véleményem szerint Isten minden Igéje egy pontban metszi egymást és ez az „Origo” Jézus Krisztus.

Az imádat egy olyan állapota az újjászületett embernek, amelybe sem emberi, hústesti, pszichés és semmilyen egyéb más módszerrel, vagy egyéb praktikákkal sem lehet eljutni. Az imádat nem mesterséges módon előidézett bizonyosfajta transzállapot, vagy valamifajta révület.
Az első szükséges dolog az, hogy szellemünk élő legyen, mert csak ebben az állapotában lesz képes arra, hogy a Szent Szellem inspirációit közvetíthesse a számunkra. Ebbe az állapotba pedig csak akkor juthatunk el, ha megértjük Jézus Nikodémuszhoz intézett szavait. A felülről való újjászületés – (gennao) „nemzés”-elengedhetetlenül fontos! Az ezen a módon való (újjá) (nemzés) születés hasonlít Jézus Krisztus születését megelőző aktushoz. A drága, kedves Szent Szellem megtermékenyítő érintése, mely ugyanúgy elengedhetetlenül szükséges volt Szűz Mária testében való “nemzéskor” is ahhoz, hogy az Isten egyszülött Fia testben megszülethessen erre a Földre. Mikor ezt felismertem, mérhetetlen öröm töltött be, “hisz Uram, akkor mi hasonló körülmények között születtünk mint Te!” Hát pont ez az, erről van szó!
Az Ige kijelentése alapján csakis ebben az állapotban nyerhetjük el Isten akaratának teljes és tökéletes megismerését, jellemünk Krisztuséra való elváltozását, ez az útja a valódi szabadulásnak és gyógyulásnak is, ebben az állapotban könnyű a 2. mérföld, az ellenség szeretete, az Ő igája gyönyörűségének megtapasztalása, az Élet fája nyújtotta kiváltságok általi gyönyör megtapasztalása és Krisztus minden olyan tanításának betöltése, cselekvése, melyeket Ő elvár az övéitől.
Ebben az állapotban megszűnnek az ide oda futkosások, kapkodások, szaladgálások és kíváncsiskodások, a gyülekezetről gyülekezetre járás, mert világossá válik számunkra, hogy hol a helyünk! Úgy vélem, itt ez a beteljesedett szerelem állapota: a menyasszonyság tudatának világos megtapasztalása és megélése. Ez már a „csodálatos emberi elme” számára elérhetetlen. Itt felismerjük, hogy Rajta kívül egyáltalán semmire, de semmire sincs szükségünk.
Mikor ebbe az „állapotba” kerülünk, minden csodálatosan egyszerű, hiszen csak Őreá vagyunk irányítva a Szent Szellem által és eközben pedig elváltozunk. Ebben az “állapotban” megszűnnek már a felekezetek, a hittestvéreink között lévő különbségek eltűnnek, csak és csakis egyedül Ő a fontos, és így folytatódik ez a „dicsőségről dicsőségre skáláján”

Molnár Miklós