1993 tavaszán vettünk egy felújítandó családi házat, ,a szüleimmel közösen. Elkezdődött az építkezés és az építkezés kellős közepén állapotos maradtam a harmadik gyermekünkkel. Ekkor már volt két lányunk és a férjem nagyon bízott benne, hogy ez fiú lesz. Sajnos az örömünk nem tartott sokáig, mert amitől minden várandós anyuka fél a 13dik héten elvetéltem. Azt gondoltam, hogy rosszabb már nem lehet. Tévedtem, ezután jött egy betegség, aminek a neve: depresszió, még hozzá a rosszabbik fajtája. Jöttek a halálfélelmek – már a lakásból nem mozdultam k,i még egy percre sem. Orvostól-orvosig jártunk, de segíteni nem tudtak. Nyugtatók özönében volt részem,3×1 tabletta helyett volt, mikor 6×2 lett,, plusz kedélyjavítók. Ha mégis kimerészkedtem az udvarig nyugtatónak a zsebembe kellett lennie. A sok nyugtatótól olyan lettem, mint egy kábítószeres (függőség alakult ki).. Ez idő alatt a két lányom szinte anya nélkül nőtt fel. Nem érdekelt semmi csak az, hogy meg szabaduljak ettől az egésztől. Fel akartam adni az életem. Ekkor költözött a szomszédunkba egy három gyermekes fiatal házaspár. Egyik alkalommal, amikor kimerészkedtem a lakásból elkezdtem beszélgetni a szomszéd asszonyommal. Elmeséltem neki, hogy milyen betegségem van, és hogy nem tudom, meddig bírom még. Ettől kezdve sokat beszélgettünk Jézusról a Megváltónkról. Nagyon szerettem őt hallgatni, szinte már alig vártam, hogy beszélgethessek vele. Beszélgetésünk során kiderült, hogy telis tele van szeretettel. Szívembe fogadtam Jézust a megváltómat, mint Gyógyítómat. Nem kellett sok idő és a gyógyszereket elfelejtettem. Ennek jó pár éve már, és sem szedek gyógyszereket. Bónuszként megérkezett a régóta várt gyermekünk, Bence.
Azóta rátaláltam olyan emberekre, akikkel alig várom, hogy együtt lehessek. Heti vacsoráinkon, a Szövetség találkozóin, csupa jó hírt halhatok, megváltozott életekről, és tudom, mert naponta tapasztalom, hogy tökéletes volt a gyógyulásom – és a lehetetlennek tűnő helyzetekből is lehetséges a kilábalás – Jézussal.
Tündi
