Akár percenként, óránként, naponta, évente, – tehát egész életünk folyamán – döntések halmazait kell meghoznunk, mely döntések meghozatalának pillanatától kezdve azok, ugyancsak körülmények halmazait befolyásolják.
Róm 12:1 Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos (Isten) tiszteleteteket.(ez legyen a Te istentiszteleted)
Zsid 13:21 Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.
Róm 12:2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.
Máté 7:21 Nem mindenki, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
Máté 12:50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.
Isten az embernek szabad akaratot adott arra, hogy eldöntse azt, hogy vagy az Életet, vagy a Halált választja.
Mikor egy ember Jézus Krisztust befogadja a szívébe és elfogadja Őbenne Isten békülő jobbját és az Élet mellett, dönt, egész léte legfontosabb döntését hozza meg. Ez a fő döntés determinálja alapvetően az egész életét.
Élete vektorai bármilyen irányba is mutattak eddig, a „váltók” akármerre is voltak előre állítva, Krisztus belépése forradalmian felülírja azokat. Az az ember többé már nem „szerencsétlen”, nincs kitéve a „körülmények” események sodrásának, hanem Krisztusfüggővé válik. Nos ez a cél!
Új életében – az újjászületés pillanatától kezdve továbbra is – döntések halmazát kell, megtegye, csak egyáltalán nem mindegy, hogy milyen döntéseket hozunk, hisz minden döntésünk egy újratervezési folyamatot vonhat maga után. Ennek tudatában kell legyünk, hisz meg kell, vizsgáljuk, hogy „mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata”.
Minden döntésem befolyásol (hat)ja életem további menetét, tehát a soron következő döntésem bizony teljesen új, más, – „jobb” vagy úgymond „rosszabb”- körülményeket hívhat elő. Bizony felelősségteljes dolog ez, mert ha belegondolunk, „sorsunk” a mi kezünkben van. Isten a számomra mindig a legjobb „verziót” akarja, szeretné, de döntésemmel én módosíthatom, felülírhatom azt.
Annyiszor halljuk az efféle panaszkodást, hogy „nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene”. A fő döntést – a megtérést – követően az Ige világos felhívást tesz felénk: „újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és így gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek képesek megérteni és elfogadni, amit Isten akar: ami jó, ami neki tetszik, és ami tökéletes.” Róm.12:2Újford. Hanem változzatok el (metamorphoo) a ti elméteknek megújulása által.(Károlyi)
A „metamorpho” görög szó jelentése: átalakulás egyik formából a másikba, átváltozás, alakváltoztatás átalakulás. A megváltozott tudatú, „Krisztus tudatú Újember döntéseit tejesen másként hozza, meg mint az óember.
A keresztyén ember jó döntéseinek alapfeltétele az Istennel való „online” állapot, a szüntelen és folyamatos ima. Ezalatt nem azt értem, hogy daráljam, „mantrázzam” állandóan a saját vágyaimat, igényeimet, – mert ez is egy opció, melynek természetesen megvan a lehetősége, – hanem határozottan döntsem el azt, hogy akarjam (!) Isten jó, kedves és tökéletes akaratát, iránymutatását, tanácsát, meghallani és cselekedni. A gondolkozásmódom bizony nagyon fontos, mert ez fogja meghatározni affinitásomat, vágyaimat a lehetőségekből való választásomat illetően. Mindamellett, hogy az opciókat illetően mindig az Isten „tökéletes akarata” a legjobb verzió számunkra, néha előfordul, hogy nem ezt válasszuk. De bármi is legyen a döntésünk, illetve annak következménye, fel a fejjel, mert akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra dolgozik!
mm
