Tizenharmadik nap reggel – Dubai.
Isten kimeríthetetlen, ismét egy csodás reggel várt…
Úgy alakult, hogy Dubaiban, ismét a Gulf Star hotelben kellett megszállnom, – nem fogjátok elhinni, – és találkoztam Dibakarral, az indiai pincérrel, és az Anna nevű, – az orosz Atomenergiai Intézetnél dolgozó – mérnök hölggyel, akivel az Indiába való utazásom előtti reggelinél beszélgettem az Úrról.
Az első, ami fogadott, Dibakar örömteli mosolya. Beszámolt, hogy az öröm azóta tartósan ott van a szívében, mert Jézus benne él! Igyekszem neki szerezni egy indiai Bibliát.
A másik érdekes dolog, hogy egy asztalnál reggeliztem Annával, és perceken belül Jézusra terelődött a szó. Éreztem, hogy vágy van a szívében Isten iránt. Kérdés, felelet, meséltem neki Indiában történtekről néhány bizonyságtételt. Isten szólt a szívemben, hogy imádkozzak vele…és láss csodát, Anna befogadta a szívébe Jézust.
Kértem Istent, töltse be őt Szent Szellemével. Miután imádkoztunk, azt mondta, hogy olyan „jó érzés jött belé”, hiszem, hogy Isten Szelleme jelenléte adta belé ezt.
Nem is volt nagyon időm reggelizni, megkávéztam, és azonnal feljöttem, hogy megírhassam nektek, hogy együtt örvendezhessünk veletek!
Dibakarral egy óra múlva, megbeszéltem egy találkozót. Kíváncsi vagyok, Isten milyen meglepetéseket tartogat még számunkra.
Milyen érdekes, Istennek semmi sem drága, egy lélekért. Minden tervem ellenére vissza kellett jönnöm ebbe a szállodába, mert voltak lelkek, akikre Istennek gondja volt, hisz ami 7.-én reggel még nem volt elkészítve, mára beérett. Legyen az Úr akarata szerint minden, és övé minden dicsőség! Az Úr áldjon bennünket!
Molnár Miklós
