“ÍME AZ EMBER!”, szólt Pilátus, Jézusra mutatva.
Ez a mondat Isten kijelentése volt, a Szent Szellem által. Ott állt a világegyetem Királya az emberi ítélőszék előtt, – a megígért utolsó Ádám,- akit úgy tűnik teremtményei éppen halálra ítélnek,aki kiszolgáltatottnak, gyengének, elesettnek, tehetetlennek, egyszóval sajnálatra méltónak tűnik. De Ő sohasem azt akarta, hogy sajnálják, hanem azt, hogy végre megértsék küldetésének célját, és ennek megfelelően elfogadják, a felkínált bűnbocsánatot. Az első Ádám mindig, és minden próbálkozása, – az Istennek való megfelelni akarást illetően, – kudarcba fulladt, fullad és a jövőben is kudarcba fog fulladni. Ugyanúgy, ahogy régen, az emberek ma is meg akarnak felelni, – de minek, vagy kinek? A maguk által felépített világi, vallási felekezeti eszményképnek, standardoknak, és az éppen aktuális trend sugallta ideáloknak, az “embercsinálta” törvény(ek)nek. De ne ezt nézzétek, fordítsátok szemeiteket az EMBERRE! “Íme az ember”, szólt az Úr, nézzétek Őt,- ilyennek teremtettem eredetileg,
Ő AZ EMBER. Csakis, és egyedül csakis ilyen EMBEREK öröklik a Mennyek Királyságát. Igen, a “Jézusemberek”,akik fiakká le(he)ttek az Ő áldozata árán, és általa. Hála legyen Néki mindörökké!
Molnár Miklós
