1966-ban születtem egy pestközeli kisvárosban. Az általános iskolát itt vegeztem el, majd Kecskemétre mentem, ahol fodrász szakmát szereztem. Szüleim egyszerű vidéki munkásemberek voltak. Miután végeztem otthon, kezdtem el dolgozni. 1985-ben férjhezmentem és hamarosan megszületett az első gyermekünk, egy egészséges szép fiú. Nagyon boldogok voltunk. Hamarosan ő lett a család központja, sokat aggódtam érte, nagyon féltettem mindentől. Boldogságunkat időközben az egyre növekvő, – mindkét család részéről történő – szülői dominancia és irányítás és befolyásolás kezdte beárnyékozni. Ennek hatására olyannyira megromlott a fréjemmel valóviszonyunk, hogy végül válásra került sor, majd fiammal együtt hazaköltöztünk a szüleimhez . A gyes ideje alatt itthon a szakmámban dolgoztam, majd azt követően egy állami vállalatnál helyezkedtem el adminisztrátorként.
Ezen az új munkahelyemen találkoztam egy kolléganővel, aki állandó szomorúságban, letargiában és komoly depresszióban szenvedett. Kiderült, hogy ennek oka a fia korai halála, aki egy tragikus balesetben elhalálozott. Munkahelyi íróasztalán ott állt a fia fényképe, egész nap emlékeztetvén őt a tragédiára. Sokat sírdogált és egész napja ezzel telt el.
Ennek hatására bennem kialakult egy kórós féltés a fiamat illetően és napjaimra a félelem rányomta bélyegét. Mintha ragályos lett volna! Így teltek napjaim, míglen a munkahelyem kirándulást szervezett, ahová egy kedves barátnőm is eljött, aki szintén elvált a férjétől.
Előre tervezgettem, hogy majd egy jót lazulok, esetleg ha adódik lehetőség be is „pasizunk”. Tele elvárásokkal elindultunk a nagy útra. Az időjárás azonban közbeszólt, szinte egész nap esett az eső és kevés alkalom nyílt a csavargásra, kiruccanásokra. Jóllehet ez a része terveimnek befuccsolt, de ugyanakkor lehetőség nyílt a barátnőmmel való nyugodt csendes meghitt beszélgetésekre. Mesélt a volt férjéről és házasságuk buktatóiról. Ezen beszélgetések alkalmával derült fény arra, hogy ő hogyan is tudta feldolgozni a válását. Beszélt nekem Isten szeretetéről, konkrétan arról, hogy Jézus Krisztus az Ő fia, aki feláldozta életét értünk, hogy kifizesse bűneink árát, szabad utat nyitván az Atyához. Mikor ezeket, a szavakat hallgattam, szinte hihetetlennek tűnt, hogy engem valaki ennyire szeret, hisz az életemben annyi csalódás ért az emberek részéről, hogy el sem akartam hinni. Azonnal vágy támadt a szívemben arra, hogy ezt a szeretetet befogadhassam. Barátnőm elmondta, hogy nincs más dolgom, minthogy egy csendes pillanatomban,- mondjuk este ha lefekszem, – hívjam be Jézust a szívembe mint Megváltómat és Uramat és kérjem bocsánatát, továbbá, hogy attól kezdve Ő legyen életem irányítója. Alig vártam, hogy nyugovóra térjek, – azonnal megtettem.
Amikor reggel felébredtem, örömmel újságoltam el barátnőmnek a történteket és azt, hogy milyen békesség költözött azonnal be a szívembe.
Rövidesen megajándékozott egy Bibliával és elmondta, hogy olvasgassam rendszeresen, hisz ez lesz a lelkem tápláléka. Megfogadtam tanácsát.
Mindez 22 évvel ezelőtt történt velem, azóta elmondhatom, gyökeresen megváltozott az életem. Isten megajándékozott egy új férjjel, még 4 csodálatos gyermekkel, egy igazi boldog nagy családdal. Meghitt, bensőséges kapcsolatban élek Istennel, és elmondhatom, hogy nap mint nap az Ő szeretete gondoskodik rólunk.
2011.06.16.
Évi
