FGBMFI

“Mert keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” Mt.7:14

Megyek az úton. Az út amelyen járnom kell igazándiból, csak egy keskeny ösvény, szélessége pontosan egy lábnyomnyi, mégpedig Uram lábnyoma. Ezen kell haladnom, közben szemöldökeim mindig előre kell nézzenek. Miért? Mert közben integetnek balról jobbról, reklámoznak álomba illő lehetőségeket, utakat, módokat, életminőség-javító tanfolyamokat, soha vissza nem térő, csakis egyszer felkínált sanszokat, hasznos, és tudásgyarapítást elősegítő programokat, jó konferenciákat, – és még sorolhatnám tovább mindazt, amit az “élet” bőségtálcáján felkínál(hat) a Félrevezető. Vannak köztük jónak tűnő, igazán hasznos, és pozitív, – akár keresztyén – programok, tanfolyamok, találkozók, ismeretbővítő alkalmak, és lehetőségek. Igenis lehet köztük sok JÓ dolog, de Ő nekem a csak a LEGJOBBAT akarja, így aztán ha egy JÓT választok, a LEGJOBB helyett, engedetlen vagyok. A JÓ lehet figyelemelterelő, ezért mindig ügyelnem kell arra, hogy mi az Ő terve velem akkor és ott. A kérdés mindig CSAK AZ: mit akar Jézus? Hol, mikor, meddig, kivel, hogyan akar látni? A JÓ bizony eltakarhatja előlem a LEGJOBBAT. A LEGJOBB egyik legrafináltabban működő ellensége a JÓ és a Félrevezető szívesen használja azt erre. Ha nem Vele, az Ő akaratában vagyok, akkor herdálok, időt, pénzt, lehetőségeket, alkalmakat. Aki nem Vele együtt gyűjt, az tékozol! Mert mindenről egyszer számot kell adnom Neki, hogy mire költöttem? Időt, pénzt, lehetőséget. Ezért hát gondoljam meg útjaimat. Ezért Ővele, nem napi – kapcsolatban, hanem valósidejű online kapcsolatban kell lennem. És ha félrelépnék, tévesztenék, mert bedőltem egy “útszéli integetőnek, vagy reklámnak” de rájövök, akkor se csüggedjek, mert Ő visszavezet engem az Ő ösvényére, csak akarjam azt

mm