„Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához”. Zsolt 118:27
A szent sátor pitvarában a rézoltár 4 szélén 4 szarv volt, ehhez kötötték a kiválasztott áldozati állatokat. Az Ó Testamentum egy csodálatos előképe jelent meg ma reggel előttem, a rézoltár, mely a kereszt előképe. Isten már az Ó Testamentumban is kijelenti, hogy Ő nem ceremóniákat akar, hanem az egyén engedelmességét kívánja, az Isten ismeretét. Saját életemre vonatkoztatva mindezt, az „áldozat” én vagyok, a kötelek, pedig az akaratom motiválta engedelmességem az Úr iránt, melyekkel az életemet ott tartom az oltáron. Ez az igazi istentisztelet, és nem csupán a heti egy alkalommal való részvétel a gyülekezetben, hanem a kötelekkel, – engedelmességemmel – az Isten akaratában való megmaradás, és járás az Úrral. Ez az a hely, „ahol” az – odaszánás esetében – Isten „emésztő” TÜZE, az Ő Szelleme kiégeti belőlem mindazt, amely akadályozza az Ő mélyebb megismerését. Ez a „tűz” volt jelen a csipkebokorban, ez a tűz volt ott Sidrák, Misák és Abednegoval a tüzes kemencében, ahol csakis a rajtuk lévő kötelékek égtek le. Istennek pont ez a célja velem is: le/kiégetni az összes köteléket és akadályt, amely a Neki való folyamatos engedelmességemet, szolgálatomat akadályozná. Ismerjük fel, hogy ami híja van a Krisztus szenvedéseinek bennem, azt Isten meg fogja engedni az életemben, hisz az Ő ábrázatára kell elváltoznunk! Jézus világosan informált bennünket: „Aki Én utánam akar jönni az, tagadja meg…” A Krisztus követő életnek alapvetően az a fő üzenete. oda szánni magamat, a Neki való, feltétel nélküli engedelmesség oltárára. Ez az odaszánás, bizony néha szenvedésekkel jár. De tudnunk kell azt, hogy közben égnek le rólunk a “kötelékek”, és ez az Út vezet el bennünket a Krisztusban való teljes szabadságra. Adjon az Úr nekünk állhatatosságot ebben is.
mm
