„hogy hirdessem…ŐT”
„Krisztus ugyanis nem azért küldött engem, hogy bemerítsek, hanem azért, hogy az örömhírt elmondjam mindenkinek. De azt se okoskodó szónoklatokkal, nehogy a Krisztus keresztjéről, vagyis a haláláról szóló üzenet elveszítse az erejét”. 1Kor 1:17 (Újford)
Nem akarom, hogy bárki félreértse, Pál itt nem arról beszél, hogy a megtért, megújult gondolkodásmódú embereket ne merítse be, hanem élete fő célját akarta kiemelni. Természetesen Pál is bemerített, de szívében a központi feladat mindig a Jó Hír minden emberrel való megosztása volt! Minden fontos az Igében, de Pál a krisztuskövetők életének alapvető célját akarta itt kiemelni. Isten nem akarja, hogy elvesszünk a ceremóniák sokaságában, és az alapvető, „indító táplálék”, a tejnek az italában, hanem a „missziós parancs” beteljesítésére összpontosítsunk. Sok esetben az is tapasztalható, hogy valakinek a bemerítését követően azt gondolják, testvérek, hogy ők most a bemerítő testvérhez, vagy ide, vagy oda tartoznak, – és ez bizony probléma, ahogy az Ige is megemlíti azt. „Azokra gondolok, akik ezt mondják: „Én Pált követem”, mások meg: „Én Apollós csoportjába tartozom”, mások ezt mondják: „Én Kéfáshoz tartozom”, megint mások: „Én pedig közvetlenül Krisztushoz. Mit gondoltok, részekre lehet szaggatni Krisztust? Vagy talán Pált feszítették keresztre, hogy meghaljon értetek? Vagy azért merítkeztetek be, hogy Pál tanítványai legyetek?” I.Kor 1:12-13 Nos, távol legyen, nem!
Úgy gondolom, Isten szeretné, ha a lényegre összpontosítanánk, hogy ne vesszünk el a ceremóniák részleteiben, továbbá egy „újjászületett emberke” bemerítése, ne okozza a továbbiakban, a bemerítő testvértől való „függőséget”!
Sok keresztyén nem tud továbblépni a „tejnek italából” és áttérni a szilárd, kemény eledelre. Ahogy a gyermek születését követően a csecsemő természetesen „csecsszopó” hiszen szüksége van egy táplálékot adó emlőre, – de normális esetben, egy idő után elválasztják őt az emlőtől, és elkezd szilárd eledelre áttérni. Ez bizony a mindenkori „anya”, a szülő felelőssége, hogy ezt elvégezze, és a kisgyermeket leszoktassa a ciciről, és az „anyucin való csüngést” pedig kövesse a Krisztuson való csüngés! Ahogy a pici gyermek megkapja a fogzáskor, a fogakat, úgy Isten is ellátja a megtért gyermekét a megfelelő, szilárd eledelt megrágni, megemészteni tudó képességgel, mégpedig a Szent Szellem az, Aki az individuális emésztést biztosítja számunkra, Ő az, Aki felnevel bennünket, és eljuttat a Krisztusban való felnőtt férfikorra. Természetesen akkor, ha mi ebben partnerek vagyunk. Ő kizárólag Jézust jelenti ki, és Őhozzá „köt be” bennünket, és eljuttat a csakis Őtőle való „függőség” állapotára. Adjon az Úr mindnyájunknak növekedést Őbenne.
mm
