FGBMFI

Szörnyű éhínség ideje alatt Isten Illés prófétát elküldi Sareptába, mondván neki, hogy találkozni fog egy szegény özvegyasszonnyal, aki élelemmel el fogja látni. Vajon Isten Illést miért nem egy gazdag családhoz küldte? Nos, mert azoknak nem volt szükségük csodára, de neki igen.. Mikor Illés enni kér a szegény özvegytől, az így válaszol neki: „nincs semmi kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, . megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk…”I.Kir.17:12 Már csak egyszeri étkezésre volt élelmük, felkészültek az éhhalálra. Azt gondolod magadban: „ez az Illés tipikus prédikátor, kiveszi a zsebükből az utolsó fillért és a szájukból az utolsó falatot!” Tévedsz! Ez volt eddigi életük legjobb napja, hiszen éppen most lépnek át a csodák területére, – de először le kell győzniük az adástól való félelmet. Illés így szól: „Ne félj, menj el, cselekedjél…. mert azt mondja az Úr, Izrael Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt nem ad a földnek színére.” I.Kir.17:13-14 és a történet úgy folytatódik, hogy „És ő elment, és az Illés beszéde szerint cselekedett, és evett mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként. A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesbedett meg, az Úrnak beszéde szerint, amelyet szólott Illés által. Napról napra főzött és ahányszor a lisztes edénybe belenyúlt, látta, hogy a liszt egyáltalán nem fogy, hanem gyarapszik. Rádöbbent, hogy ha engedelmes Isten Igéjének, akkor az Úr betölti minden szükségét. Veled mi a helyzet? Veled is előfordul, hogy félsz elengedni azt, amiből éppen kevesed van? Ne félj! Sosem tudod Istent felülmúlni az adásban, mert bármit, vagy bármennyit is adsz Neki, Őt nem tudod überelni, mert megígérte:

„nektek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek” Luk.6:38. Áldott napot!